Minden erejével küzd a felépüléséért Kalmár Zsolt. A magyar labdarúgó-válogatott és a szlovák élvonalbeli DAC játékosa áprilisban, az Andorra elleni világbajnoki selejtezőn szenvedett súlyos térdsérülést, elszakadt a keresztszalagja. Emiatt a részben hazai rendezésű, nyári Európa-bajnokságot is ki kellett hagynia. Hosszú hónapok óta tart a rehabilitációja. Az ETO korábbi középpályása bízik benne, hamarosan visszatérhet a pályára.

Hogy halad a felépülésed?

Szerencsére megfelelően, fizikálisan és lelkileg is egyre jobb állapotba kerülök. A rehabilitációm a várt ütemben halad, helyre jöttek a szalagok a sérült térdemben. Mivel a műtétet követően hat hétig csak feküdtem, ezért szükség van rá, hogy megerősítsem az izmaimat. Hogy ezt sikerüljön elérnem, naponta több órát töltök a konditeremben.

Lehet tudni, mikor rúghatsz ismét labdába?

Jelenleg még csak a futóedzéseket tudom elvégezni, a labdás tréningeken egyelőre nem vehetek részt. Nagyon bízom benne persze, hogy januárban vagy februárban már erre is sor kerülhet. A tavasszal pedig már szeretnék ismét pályára lépni.

Nagyon hiányzik már a játék?

Nem is tudom megfogalmazni, mennyire. Vágyom rá, hogy ismét pályára lépjek, ugyanakkor türelmesnek kell maradnom, nem szabad elsiettetni a visszatérésemet. A családom mindenben támogatott a nehéz időszakban, óriási erőt adott, hogy a szeretteim mellettem álltak.

Gondolom, a csapattársaid is nagyon várnak vissza. Ők szintén tartották benned a lelket az elmúlt hónapokban?

Igen, nagyon sok üzenetet kaptam a dunaszerdahelyi és a válogatottbeli társaktól egyaránt. Rengeteget köszönhetek a DAC-nak, sokat segített a klub. A támogatást szeretném jó játékkal, gólokkal és gólpasszokkal meghálálni a tavasszal.

November óta már a portugál Joao Janeiro a csapat vezetőedzője. Egyeztettél vele a jövődről?

Igen, és a támogatásáról biztosított. Azt mondta, türelmesen várjam ki a felépülésem végét. Szerencsére jól szerepel vele a csapat, a legutóbbi négy mérkőzésen egy döntetlen mellett háromszor nyertünk. Bízom benne, hogy hasonlóan eredményesen teljesítünk a szezon hátralévő részében is.

Beszéltél Marco Rossival, a magyar válogatott szövetségi kapitányával is?

Igen, azt mondta, hogy mellettem van. Jó tanácsokkal látott el, amiért hálás vagyok neki. Mindent megteszek, hogy visszatérjek a válogatottba is, olyan teljesítményt igyekszem nyújtani, amivel kiérdemelhetem a meghívót.

Hogyan élted meg a nemzeti csapat Európa-bajnoki szereplését?

Természetesen nagyon fájó volt, hogy a 2016-os után az idei Eb-ről is lemaradtam. Ugyanakkor a pályán kívülről is nagyon szurkoltam a válogatottnak. A portugálok elleni hazai meccsre ki tudtam menni mankóval. Fantasztikus volt, ahogy a telt házas Puskás Arénában helyet foglaló szurkolóink biztatták a csapatot. A franciákkal, majd aztán a németekkel szemben is tisztességesen helyt álltunk, nagyon büszke voltam a csapattársaimra.

A világbajnoki kvalifikáció ugyanakkor ezúttal sem sikerült, a szurkolók immáron 1986 óta hiába várnak a vb-szereplésre. Bízol benne, hogy a következő alkalommal sikerrel jár a csapat?

Mindenképpen az a célom, hogy a 2026-os világbajnokságra kijussunk a válogatottal. Úgy érzem, erre minden esélyünk meglehet, hiszen nagyon jó közösség alakult ki a nemzeti csapatnál. Fényes a jövőkép, sok a fiatal, huszonhárom, huszonnégy és huszonöt éves labdarúgó, akik még akár egy évtizedig is erősíthetik a gárdát.