Ha rosszul sikerül a főpróba, biztos, hogy siker lesz az előadás - ez, a színházzal kapcsolatban leggyakrabban emlegetett mondat jutott eszembe akkor, amikor egy autópályán történt baleset miatt már másfél órás késésben volt az a busz, amivel ki kellett jutnom a bécsi repülőtérre, hogy elérjem a Párizsba induló gépet. A kollégák siettek segítségemre, Orosz Sanyi ült autóba, és nem mondom, hogy villámgyorsan, de jött és teljes gázzal, óriási lendülettel végül befutottunk, pont időben. Szóval, a stresszelős kezdet után remélem már az érdekes sztorik, magyar sikerekről szóló tudósítások jönnek.

Egyébként a város külsőségekben felkészült a nagy eseményre, a szurkolók öltözékén kívül is mindenhol emlékeztet valami arra, hogy itt olimpiát rendeznek. A leglátványosabb ezek közül talán az Eiffel toronyra felrakott hatalmas ötkarika.

A napokban hallottam ezt-azt a párizsi olimpia szervezéséről, de most is úgy gondolom, hogy saját tapasztalat alapján mondok véleményt. Ez egy fél nap után még nehéz, de a kezdeti lépések alapján felemás az érzés. A Charles de Gaulle repülőtér a tájékoztatók szerint központi fogadóhelye a sportolói küldöttségeknek és a világ minden tájáról érkező újságíróknak is, a legfontosabb dolog ilyenkor a korábban megkapott, vízumként, azonosítóként és belépőként is funkcionáló akkreditációs kártya érvényesítése. Erre ott nem volt lehetőség, tehát ez egy plusz kör mindenkinek a fő médiaközpontba, és valószínűleg a sportolóknak is egy másik helyre. Bár nekik a problémás étkeztetés és a papírágyak mellett ez a legkisebb gondjuk.

Az látszik, hogy a biztonságra nagyon odafigyelnek, mindenhol fegyveres rendőrökkel, katonákkal találkoztam a sportlétesítmények körül, de még a metrómegállók, a szállodák többségénél is. A turisták, akik nem az olimpia miatt érkeztek a városba – ha léteznek most egyáltalán ilyenek – valószínűleg elég bosszúsak, hiszen sok olyan látványosság van, amely egyébként kedvelt úticél lenne, de az olimpiára átalakult valamelyik sportág versenyhelyszínévé, és lelátó, vagy magas fal veszi körül, ráadásul ezeket hosszú ideig tart gyalog megkerülni is.

Kamikaze buszos, vagy taxis történet úgy látszik minden olimpiára jut, így volt ez Rióban és legutóbb Tokióban is, ahol a helyi Takuma Sato rallizott velem végig a városon, úgy, hogy a hátsó ülésen ajtótól ajtóig csúszkáltam a hihetetlen kanyarsebesség miatt. Itt egy kedves, idős hölgy volt a sofőr, aki a frizurájától eltekintve, főleg habitusában olyan volt, mint Sylvester Stallone édesanyja az Állj, vagy lő a mamám című felejthető vígjátékban. Történt, hogy pénteken délután kevés olimpiás újságíró érkezett éppen, így az információnál úgy döntöttek, felesleges transzferbuszt indítani, felajánlják a taxis lehetőséget, nem egy, a szállodához közeli metró állomásig, hanem egyenesen a recepció ajtajáig. Köszönettel elfogadtam, így a portugál önkéntes, aki már járt Magyarországon, de inkább művészetkedvelő, mint sportrajongó, lekísért a parkolóba, és átadott a két sofőr közül annak, aki nem tudta beindítani a kis túlzással nullkilométeres elektromos Toyotát. Segítettem neki, innentől kezdve azonban kevésbé bíztam abban, hogy épségben célba is érünk. Legendásan rossz a tájékozódó képességem, de a Charles de Gaulle alatti mélygarázsról csukott szemmel tudnék térképet rajzolni. Eltévedtünk, és csak a harmadik körre lett meg a kijárat. A kedves néni aztán gyorsított, előzgetett, dupla záróvonalat vágott ketté, és csak erős integetés és sípolás hatására engedte el a legalább négy sportolói buszból és tizenöt motoros rendőrből álló konvojt. Viszont elvitt oda, ahova kellett. Megjegyzem, eddig talán ezen az olimpián működik, működhet a legfegyelmezettebben az olimpiai sáv az utakon. A hivatalos járműveknek ezt szabadon hagyják az autósok, így valószínűleg könnyebb lesz a sportolók utaztatása, vagyis időt spórolnak vele.

A megnyitóról sajnos lemaradtam, mert a kordonokon keresztül lehetetlen volt bejutni, másrészt meg végig szakadt az eső, mint ahogy ma is.

Ma már teljes versenynap következik, több magyarral, éremesélyekkel és a győri tornász Mészáros Krisztoferrel.