Szilágyi Áron, aki három egyéni aranyérem és egy csapatbronz után szerzett szerdán a kardválogatottal olimpiai ezüstöt Párizsban, nem gondolja, hogy nagyon csalódottnak kellene lenniük amiatt, hogy nem jött össze a győzelem.
Arra a felvetésre, hogy teljessé vált az olimpiai éremkollekciója, úgy reagált, hogy máshogy képzelte.
“De igen, ezüst még nem volt. Biztos vagyok benne, hogy holnap már jobban fogok örülni neki, bár igazából már most is alakul.”
A napot összegezve elmesélte, hogy hetek óta készültek az olaszokra, a második mérkőzésen az amerikaiakra számítottak, de meglepetésre az irániak jöttek, azon a mérkőzésen viszont Rabb Krisztián kihúzta őket a gödörből. A dél-koreaiak teljesítménye pedig szerinte elképesztő volt most is, mint az elmúlt másfél évtizedben rendszeresen.
“Nem gondoltuk volna, hogy van egy csodacseréjük, aki olyan sebességre tud kapcsolni, hogy csak úgy néztünk. De nem hiszem, hogy ettől nekünk nagyon csalódottnak kell lennünk, odatettük magunkat, ma ennyi volt benne” – összegzett Szilágyi.
Világbajnok csapattársa, Szatmári András viszont azzal kezdte az értékelését, hogy felhőtlenül még nem tud örülni, mert szerinte van még bennük egy kis csalódottság, amiért nem sikerült aranyat nyerni.
“Megtettünk mindent, nem maradt bennünk hiányérzet. Ez egy fantasztikusan jó koreai csapat volt” – tette ugyanakkor hozzá. “Holnap már akár büszkén és boldogan fogunk felkelni. Mégiscsak ezüstérem, nem kell sírnunk emiatt.”
A kevésbé jól sikerült egyéni verseny után – melyben ő is és Szilágyi is búcsúzott a 32 között – szerinte az volt a nagy dolog, hogy egymást igyekeztek felhozni, közösségépítő kártyajátékkal tették mindezt, csapatépítő programokat hoztak össze.
“Azt elárulhatom, hogy az egyéni utáni napon a 24-ből 20 órát azért a szobában töltöttünk, néztük az eseményeket, szurkoltunk a többi magyarnak, de onnantól kezdve elkezdtük építeni egymást” – mondta Szatmári.
A Los Angeles-i olimpiai szerepvállalására vonatkozó kérdésre azt mondta: ha nézi a sormintát, csapatban bronz, majd ezüst, akkor Los Angeles-ben arany jönne, de az még messze van.
“Nagyon úgy éreztem, hogy szinte belül vagyok” – mondta a döntőről Gémesi Csanád, akit a második mérkőzésen Rabb Krisztián váltott. “Úgy készültem a meccsekre, mintha én is mennék a pástra.”
Neki is volt, miért küzdenie csapatban, mert az egyéniben az aktuális világbajnok legyőzése után, a 16 között vitatható tussal kapott ki, pedig jó formában vívott.
“Azt hiszem, hogy ez jelent egy komoly elégtételt. Nagyon szerettem volna éremmel hazamenni, és végül ez meg is történik. Nagyon büszkén fogom hazavinni ezt az ezüstöt.”
“Nagyon különleges nap volt, végig készenlétben voltam” – mondta az újonc Rabb Krisztián. “A döntőnek ugyanígy mentem neki, az első két asszóm egészen jól sikerült, a végén váratlanul ért a koreainak vívása” – ismerte el.
Arra a kérdésre, hogy két hónappal ezelőtt aláírta volna-e, ha valaki azt mondja neki, itt most ezüstérmes, némi töprengés után úgy reagált: “nehéz kérdés, mert olimpiai bajnok szeretnék lenni”.
A Szatmári András, Szilágyi Áron, Rabb Krisztián, Gémes Csanád összeállítású együttes 45-41-re kapott ki a dél-koreaiaktól a döntőben.