Szemszög
Most annak örülnénk a legjobban, ha az NB II-ben. Rossz ezt leírni, de ez a realitás és az, hogy tíz év emlékeiből már nem lehet táplálkozni. Közeli, mégis borzalmasan távoli az a Fradi elleni mámoros mérkőzés. Ez a város, ezek a szurkolók megérdemelnék, hogy ismét bajnok, s utána élvonalbeli csapata legyen.
Emlékszem arra a 2013-as májusi meccsre, amikor a Ferencváros látogatott az ETO Parkba, a tét pedig nem kisebb volt, mint az: ha nyernek a győri zöld-fehérek, akkor három fordulóval a bajnokság vége előtt már bajnokok, hiszen 10 pontra nő a különbség a második helyezett Videotonnal szemben. Világéletemben Fradi szurkoló voltam, vállalom! Budapesti lány vagyok, családi örökségként őrzőm a Ferencváros szeretetét. Viszont 1987 óta már Győr közelében éltünk, 2009-től pedig már Győrben. Ha megkérdezik, azt mondom győri vagyok, annak is érzem magam. De a családi örökségeket nem tagadják meg az emberek, én sem lettem hűtlen a fővárosi zöld-fehérekhez.
Emlékszem, aznap nem nagyon tudtam dönteni, mi legyen. Szurkoljak a Fradi ellen, hogy bajnok legyen szeretett városom csapata? Azért na… Végül kompromisszumot kötöttem magammal: nem a Fradi ellen szurkolok, hanem hogy győzzön az ETO és harminc év után legyen megint bajnokcsapata Győrnek! Jól megbeszéltem magammal, de azért meglehetősen fura érzés volt fellélegezni, hogy nem ment be rögtön az elején Cukic és Böde kísérlete sem, meg aztán Somalia és ismét Böde is mellé lőtt. Lehet, hogy nem volt meg meccs előtt a célzóvíz, de most ez nem volt baj, a Fradinak csak a presztízs volt a tét, az ETO-nak viszont a bajnoki cím! A 34. percen a levegőbe csaptam mikor les miatt nem adták meg a Fradi gólját, szegény nagyapám, ha ezt látta volna… Na meg aztán azt, amikor Völgyi 11-es góljánál felugrottam, mert reméltem, hogy nem jön rá válasz, s bajnok lesz a győri csapat…
Abban a Fradiban pedig nem volt annyira erő, hogy egyenlítsen, vagy megfordítsa a meccset, így egy izgalmas, három kiállítást, Leonardo súlyos sérülését is hozó mérkőzésen végül megszerezte a 3 pontot az ETO, s a lefújás után jöhetett a mindent elsöprő ünneplés: 30 év után újra bajnok lett az ETO! Én pedig talán életemben először nem voltam szomorú, mert kikapott a Fradi…
Tíz éve már ennek, az ETO vesszőfutását sajnos mindenki ismeri. A győriek imádott csapata azóta csak vegetál, mindig a szebb jövőben bízva. A szurkolók kitartanak, mert nekik életük az ETO, a győri csapat, az ő ereikben örökké zöld-fehér vér csorog. Megjárták 2013-ban a mennyet, s most már hosszú évek óta járják a poklot. Meddig van még erejük bízni és hinni? Most még nem egy élvonalbeli, hanem egy másodosztályú bajnoki címben, ami egyet jelentene a feljutással.
Az emlékek nem kopnak azokban, akik átélték, hogy 30 év után Győrbe érkezett a bajnoki serleg. Viszont a tíz éve történtekből sokáig már nem lehet megélni, kellene az újabb sikerek, ha nem is olyan szépek és hangosak, de kellenek a sikerek. Ez a város, ez a szurkolótábor megérdemli…
Nézem a névsort: Muhamed Besic néhány napja bajnok lett a Fradival, Varga Roland is korábban. Jova Levente pedig lehet éppen néhány nap múlva esik ki az élvonalból a Vasassal és lesznek egy bajnokságban az ETO-val. Kamber az ETO után a Honvéddal is bajnok lett, ő már visszavonult, de a maradt a Honvédnél, amely nagyon kapaszkodik, hogy megragadjon az NB I-ben. Böde is párszor mennybement a Fradival, most a Pakssal odaérhetnek a dobogóra. Lipták az ETO-ban fejezte be profi pályafutását, most az NB II-es csapat másodedzője. Monizt nemrég küldték el zalaegerszegi kispadról, Pintér Attila csapat nélküli, nemrég láttam amint egy vasárnapon a kerítésen keresztül pár pillanatra belenézett az ETO valamelyik utánpótlás csapatában edzésébe…
Tíz év eltelt, s Fradi szurkolóként azt mondom: jöjjenek vissza már azok az ETO-Fradi meccsek, amik akár a bajnoki cím sorsáról döntenek. 34 első helyezés után azt mondom, bőven jutna az ETO-nak is, én pedig még boldogabb lehetnék… Mi győriek nagyon megérdemelnénk! Meddig lesz ez még ilyen hatalmas kérés?
A 10 éve bajnokságot nyert keret pedig megérdemli, hogy álljon itt a nevük:
Sasa Stevanovic, Takács Ákos, Marko Dinjar, Lazar Stanisic, Marian Had, Tarmo Kink, Farkas Balázs, Dudás Ádám, Rok Kronaveter, Rati Aleksidze, Varga Roland, Nikola Trajkovic, Kalmár Zsolt, Linas Pilibaitis, Völgyi Dániel, Lipták Zoltán, Pátkai Máté, Lang Ádám, Nemanja Andric, Mihai-Onisor Nicorec, Marek Strestik, Michal Svec, Tokody Tibor, Djordje Kamber, Giorgi Kvilitaia, Lubos Kamenár, Nagy Gergely, Vladimir Djordjevic, Koltai Tamás, Molnár Péter, Jarmo Ahjupera, Mihai Dina.