Robert Enke
A német labdarúgó válogatott és a Hannover kapusa, Robert Enke 12 éve, ezen a napon vetett véget önként az életének. Azóta sem felejti senki a súlyos depresszióban szenvedő kapus emlékét, akinek tragédiája rávilágított az élsporttal járó feszültségekre. Enke felesége egyébként a kitartás és az erő egyik példaképe lett, aki küzd, hogy más sportoló ne válassza azt az utat, amit imádott férje...
Robert Enke 1977-ben született Jénában. Tehetsége hamar megmutatkozott, 21 évesen már a Mönchengladbach kapuját védte, kiválóan és stabilan teljesített. Nem csoda, hogy külföldre csábították, Enke pedig 22 évesen igent mondott a Barcelonának. Utólag kiderült, nem volt jó döntés, hiszen a spanyoloknál nem tudta azt a szintet hozni, amit vártak tőle, ahogy később a török Fenerbachénál sem. Kudarcként élte meg a két klubban töltött időt, marta belülről a tudat, hogy több van benne, mint amit képes volt megmutatni magából. Robert egyébként is csendes, visszahúzódó, ugyanakkor erőteljes személyiség volt. Mindenki szerette a határozott, ám halk szavú kapust.
Úgy döntött, Törökország után Portugália lesz a következő állomás, s aláírt az SL Benficához. Itt ismét magára talált, szenzációs védésekkel hívta fel magára újra a figyelmet. Három remek évet töltött a csapattal, majd Tenerife következett, végül 27 évesen tért vissza Németországba: a Hannover lett új klubja. Sokan egy élmenyőzhöz tartozó csapatba várták, ám ő úgy döntött: formája visszaszerzésének érdekében jobban teljesíthet egy kisebb klubnál. Számítása bejött, hiszen bravúrt bravúrra halmozott, vezéregyénisége lett a csapatnak, majd a kapitányi karszalagot is megkapta. A válogatottnál is felfigyeltek remeklésére, Köpke egészen szenzációs hálóőrnek tartotta. Eközben talán csak a felesége tudta, milyen lelki viharokat él át szerelme…
Teresanak és Robertnek 2004-ben született meg kislánya, Lara. S el kellett fogadnia a szülők egyik legnagyobb rémálmát: a kislány súlyos szívbeteg, menthetetlen. A gondos orvosi kezelés ellenére csupán két évet adott meg neki a sors, a pici lány 2006-ban örökre elaludt. Enke tudta, hogy ez a búcsú elkerülhetetlen. Úgy állt a kapuba minden edzésen, úgy nézett szembe a csatárokkal, hogy tudta: kislánya bármikor meghalhat.
A kapus folyamatosan szakember kezelése alatt állt, ám mindvégig rettegett, hogy súlyos, mániákus depressziója kiderül, amely a karrierje végét is jelentheti. Visszautasította a kórházi kezelést, de pszichológushoz és pszichiáterhez rendszeresen járt. Közben megszállottként edzett, vezette a Hannover csapatát a meccseken, s a válogatottban is egyre közelebb került ahhoz, hogy első számú kapusként húzza magára a címeres mezt. 2008-ban az Európa Bajnokságon pedig már ő védte a nemzeti tizenegy kapuját, magabiztosan, hiba nélkül. Olyan fiatalok előtt teljesített remekül, mint Neuer és Adler. Úgy tűnt, karrierje a legnagyobb rendben van, csak épp a lelke omlott össze…
Teresa és Robert rendszeresen jótékonykodott, szívbeteg gyermekeknek segítő kórházakat és alapítványokat segítettek, az állatkínzás ellen is felemelték szavukat, s végül úgy döntöttek, örökbe fogadják Leilat a pár hónapos kislányt. Úgy tűnt, talán ez kirángathatja a gyászból, új reményt adhat a depressziós kapusnak.
Ám legbelül szenvedett, rettegett, hogy gyengesége kiderül a sport világában, s kikerülhet a válogatott kapujából, a csapatnál sem számítanak rá többet, s második kislányát elvehetik tőlük. Robert rettegett, s végül legyőzték félelmei…
2009. november 9-én parádés teljesítményt nyújtott a Hannover csapatkapitányaként, gólt sem kapott, a csapat pedig nyert. Másnap a német válogatott edzőtáborára kellett volna jelentkeznie, hiszen készülnie kellett volna: a 2010-es VB-n vélhetően ő védte volna a németek kapuját.
Robert Enke 2009. november 10-én a Hannover-Bréma Intercity elé ugrott… Búcsúlevelében bocsánatot kért szeretteitől és orvosától.
Terese férje halála után kiállt az emberek elé, s elmondta: férjét 2003 óta kínozta a depresszió, voltak jobb és nehezebb periódusok is. Félelmeivel, a bizonyítási kényszerrel és a kudarcoktól való rettegésével, illetve a kislánya elvesztésével azonban nem tudott megbirkózni. Kezelőorvosa is megszólalt, aki megerősítette: folyamatosan foglalkozott Enkevel, aki a kórházi kezelést – szintén félelemből – visszautasította.
Koporsóját a Hannover stadionjának kezdőkörében helyezték el, a szurkolók, a játékostársak és szerettei itt vettek búcsút a kiváló és népszerű kapustól, akinek halála megrázta a sportvilágot, s a figyelmet az élsporttal együtt járható mentális veszélyekre irányította. Robert Enket imádott kislánya, Lara mellé temették el.
Felesége Teresa azóta is az egyik élharcosa a sportolói depresszió megelőzésének, kezelésének, alapítványt hozott létre s azóta is ápolja férje emlékét. Gimnazista koruk óta alkottak egy párt… Németországban az egyik legerősebb asszonynak tartják, aki nem roppant össze kislánya és férje halála után sem, hanem minden erejével küzd azért, hogy mások ne válasszák azt az utat, amit férje és kettő évesen elhunyt kislánya édesapja: Robert Enke Németország klasszis kapusa…