Csak ültem az iskolapadban, és sírtam. Nem akartam elhinni a letaglózó hírt, hogy Fehér Miklós a Benfica aktuális portugál bajnoki mérkőzésén összeesett a futballpályán, s nem sokkal később, a kórházban elhunyt. A tragikus nap óta pontosan tizennyolc esztendő eltelt, de a fájdalom nem enyhült. Családtagjai, barátai, játékostársai és a sportrajongók azóta sem tudták feldolgozni értelmetlen halálát.

Túlzás nélkül állítható, a Győri ETO-ban nevelkedő Fehér a 21. század egyik legtehetségesebb magyar labdarúgója volt. Hogy ezt mi támasztja alá? Elsősorban az, hogy stabil játékossá tudott válni az akkoriban az egyik legerősebbnek számító európai bajnokságban, a portugál élvonalban. A Porto, a Salgueiros, a Braga és a Benfica színeiben is megmutatta kivételes tehetségét és gólérzékenységét. 66 portugál bajnokin 23 alkalommal volt eredményes. A magyar válogatottban 25 mérkőzésen léphetett pályára, legemlékezetesebb találkozóján, a litvánokkal szemben 6-1-re megnyert Eb-selejtezőn triplázni tudott. Ha nincs a tragédia, biztos vagyok benne, legalább százszoros válogatott támadóként vonulhatott volna vissza.

Kisgyermekként, a portugáliai karrierjét megelőzően volt szerencsém őt élőben látni az ETO hazai meccsein. A kedvenc futballistáim közé tartozott: élmény volt nézni, ahogy átvette a labdát, ahogy kicselezte védőit, és kapura tört. Alapembere volt annak a győri gárdának, amely Reszeli Soós István vezetőedző irányításával őszi bajnokként végül negyedik lett az NB I 1997–98-as kiírásában.

Emlékét nemcsak idehaza, hanem Portugáliában is méltóképpen őrzik. Halála után nem sokkal, a Benfica visszavonultatta a 29-es számú mezét. A portugál csapat stadionjában, az Estadio da Luzban később mellszobrot kapott. Győrben az ő nevét viseli a futballakadémia.

Az Edda Művek Lelkünkből című dalának részletével emlékezünk rá:  ,,Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat!“