Kulcsár Anitára emlékezünk
Viharos gyorsasággal peregnek az évek. Annak is tizenhat esztendeje már, hogy a mindig mosolygó kézilabda klasszis, az ETO egykori játékosa, a Dunaferr edzésére indulva halálos autóbalesetet szenvedett. Tizenhat éve nem felejti a magyar sportélet és a kézilabda-társadalom.
Kulcsár Anita 1976-ban született, Szerencsen. A kézilabdával korán megismerkedett, s a találkozósból hatalmas szerelem lett. A tehetséges lány élvezte a játékot, hamar nyilvánvaló lett, hogy magas szinteken kell tovább folytatnia.
Választhatta volna a Ferencvárost is, ám 1995-ben a Győri Graboplast ETO KC hívására mondott igen. Róth Kálmán vezetőedző pedig csapatába kapta a világ egyik legjobb beállóját. Ahogy fogalmazott egy emlékvideóban: „Ő lett az első számú beálló a csapatban, amivel nem kis rizikót vállaltunk. Mi ezt adtuk neki, ő pedig rengeteg élményt és sok-sok remek mérkőzést.”
Győrben vált Magyarország és a világ egyik legjobb beállójává. Anitára mindenki jó szívvel emlékezik, játékára, személyiségére és elhivatottságára is. 1996-ban már a válogatott behívóját is megkapta, amelyben szintén alapember lett, s gyorsan megismerte játékintelligenciáját góljait a világelit. Címeres mezben Európa bajnok és olimpiai ezüstérmes lett, az ETO-nál pedig hat szép évet töltött el.
A szurkolók és egykori csapattársai ma sem felejtik, többek között Mehlmann Ibolyával és Görbicz Anitával is együtt kézilabdázott. A lányok egy róla készült emlékműsorban elmondták, hogy az egyik legjobb tulajdonsága az volt Anitának, hogy bárki bármivel fordulhatott hozzá, ő tudott segíteni. „Nagyon tetszett benne, hogy mindig vidám volt, nem nagyon lehetett látni szomorkodni. Nagyon jó ember volt! – emlékezett vissza halála után az akkor még nagyon fiatal, mára már az ETO jelenkori legendája, Görbicz Anita.
Kulcsár az ETO-ból végül 2001-ben igazolt el, s a Fehérvárnál eltöltött három év után 2004-ben a Dunaferrhez szerződött.
Klasszisára továbbra is lehetett számítani, a klubcsapatában és a válogatottban is. Hamar meghódította a dunaújvárosi szurkolókat is, Győrben megismert legendás mosolya soha nem halványult. Mindenki a szívébe zárta a kedves, okos és világklasszis sportolónőt.
Az élet azonban megálljt parancsolt ennek a tündérmesének. Anita 2005. január 19-én edzésre indult Dunaújvárosba, azonban soha többé nem érkezett már meg. Autója Pusztaszabolcs és Velence között letért az útról, fának csapódott és kigyulladt. A hírek szerint a játékos nem volt bekötve, a helyszínen elhunyt. Még mindig nehéz leírni, halála az összes többi baleseti veszteséghez hasonlóan érthetetlen és nehezen elfogadható. Életerős, egészséges, mosolygós, 28 éves, fiatal feleség volt, aki szeretett volna gyermekeket, további sportsikereket, s egy diplomát is a civil élethez.
Az álmok megszakadtak, véget ért minden azon a téli délutánon. Kulcsár Anitát Győrben, a Nádorvárosi Köztemetőben helyezték végső nyugalomra, koporsóján a magyar zászló, a válogatott- és csapatmeze búcsúzott tőle. S rengeteg játékostársa, edzője, szakember, klubvezető, szurkoló, s a legnagyobb fájdalmakat átélő, vigasztalhatatlan családja…
Kulcsár Anitát a 2004-es év legjobb kézilabdázójává választották a világon. Ez a díj a futball aranylabdájának felel meg, s a legnagyobb tragédia, hogy már csak posztumusz kaphatta meg a világklasszis.
Tizenhat éve volt már az a végzetes nap, s az az utolsó út. Azóta Kulcsár Anita a győri temetőben nyugszik, emlékét és mosolyát pedig őrzi a sportélet és a kézilabda-társadalom.
Archív fotókkal illusztrálva