Jubileumi esztendő az idei az ETO FC labdarúgócsapata számára, amely hatvan, negyven és tíz évvel ezelőtt is aranyérmes lett az élvonalban. Ebből az apropóból cikksorozatot indítottunk, amelyben bemutatjuk az 1963-as, az 1983-as és a 2013-as felejthetetlen diadal hőseit.
A 2012–13-as idényben elért bajnoki címben nemcsak a futballistáknak, hanem az edzői stáb tagjainak is elévülhetetlen érdemei voltak. Sorozatunk előző részében Farkas József másodedző mesélt a Győri ETO tíz évvel ezelőtti sikeréről, most pedig a kapusokat felkészítő Tőkés László eleveníti fel az emlékeit.
„Amellett, hogy kapusedzőként számítottak rám, a videóvágást is én csináltam az elemzésekhez. Amit Pintér Attila vezetőedző kért tőlem, azokat a felvételeket kiválogattam. Sikerre éhesen vágtunk neki az idénynek, aztán persze, ahogy jöttek az eredmények, megnőtt az étvágyunk is. Csodálatos volt megélni azt a szezont, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Többször is telt házas stadionban léphetett pályára a csapat. Tréneri karrierem legfényesebb időszaka volt a 2012–13-as idény. Megnyertük a bajnokságot és a Szuperkupát, emellett a döntőig meneteltünk a Magyar Kupában. A bajnoki ünneplés minden percére emlékszem a medencepartitól egészen odáig, hogy a városházán fogadtak bennünket. Mintha csak tegnap történt volna, pedig már eltelt tíz év” – nyilatkozta Tőkés László lapunknak.
A szakember elmondta, a kapusok az egész idény során remekül teljesítettek, amivel nagyban hozzá tudtak járulni a bajnoki aranyérem megszerzéséhez.
„Szasa Sztevanovics első számú kapusként a rutint, az állandóságot és a stabilitást jelentette az együttes számára. Elképesztően profi futballistáról beszélhetünk, akitől a fiatalok csak tanulhattak. Nagyon szerettem vele együtt dolgozni. A bajnoki címről döntő, Ferencváros elleni mérkőzésen Szasa megsérült, ezért a második számú kapusunk, Molnár Péter is szerepet kapott. Nem ijedt meg a feladattól egy hihetetlenül fontos meccsen. Sőt egyenesen az egyik nyerőemberünk lett, hatalmas bravúrokat mutatott be. Büszke voltam rá, hogy ő is komoly szerepet vállalhatott a sorsdöntő győzelemben – fogalmazott Tőkés László, aki a gárda akkori vezetőedzőjét, Pintér Attilát is méltatta. – Sokszor érték őt méltatlan támadások. Pedig harminc év után neki sikerült bajnoki címre vezetnie az ETO-t. Megkövetelte a fegyelmet a játékosoktól, de egyben partnerként is tekintett rájuk. Mindent azért tett, hogy a futballistákból kihozza a maximumot.”