Általános iskolásként már egy kosárlabda-akadémia növendéke volt távol a szülői háztól, a sportág iránti rajongásának és kitartásának köszönheti, hogy játszott az Euroligában, és a válogatottal kontinensbajnokságon is. A nemzeti csapat 10-es meze több mint egy évtizeden keresztül volt Varga Zsófiáé, aki most lezárta pályafutásának azt a korszakát, ami a magyar válogatottról szólt.

„Erről álmodoztam, amikor Ajkáról, ahol az atlétika és az úszás mellett a kosárlabda alapjait is megtanultam, Nagykanizsára költöztem. Tizenkét évesen, kollégistaként kezdtem az általános iskola hetedik osztályát, hogy magasabb szinten kosarazhassak. Nehéz időszak volt, de megérte” – mesél Zsófi a kezdetekről, majd arról, hogy 2009-ben szerződtette a Sopron, a legjobb csapat, amelyben valaha játszott.

„Székely Norbert volt az edző, a keretben pedig játszott Eördögh Edit, Honti Kata, Horti Dóra, Krivacsevics Tijana és Jelena Milovanovic is. Ha nincs ez a csodálatos két év, talán soha nem nyerek bajnoki címet és Magyar Kupát.”

“Játéklehetőséget kaptam az Euroligában, ami a női kosárlabda csúcsa. Teljesen más világ, mint a bajnokság, feszített a tempó, sorban jönnek a meccsek, nagy a stressz, nem is értem, hogy amikor a Győrrel ebben a sorozatban szerepeltünk, rutintalan csapatként hogyan bírtuk.”

Varga Zsófi 2015-ben igazolt Győrbe, ezt élete egyik legjobb döntésének tartja, azt mondja, ha tehetné, innen menne nyugdíjba.

Klubszinten még szeretne játszani jó néhány évet, de a válogatottban átadta a helyet a legfiatalabbaknak. 2009-ben egykori soproni edzője hívta a válogatottba, és egy rövid időszakot kivéve, 2019-ig mindig ott volt a keretben. Egyedül Stefan Svitek nem számított rá, így a győri Európa-bajnokságot kihagyta, két Eb-n azonban a pályán lehetett, két éve Csehországban és idén Szerbiában is.

„Székely Norbert foglalta keretbe a válogatott pályafutásomat, nála kezdtem és nála is fejeztem be. Az Eb után beszéltem vele, és elmondtam, hogy ez így tökéletes lezárása egy korszaknak, ha az olimpia összejött volna, akkor talán máshogy alakul. Jöjjenek a fiatalabbak, bár harmincévesen nem érzem magam öregnek, ám úgy gondolom, így volt kerek a történet. Rengeteg szép emléket, barátot kaptam ez idő alatt. Életem egyik legnagyobb élménye volt az a Litvánia elleni idegenbeli győztes meccs, amin gyakorlatilag kijutottunk a kontinensbajnokságra. Olyan ünneplést még nem látott a hotel, ahol laktunk, persze másnap, amikor megkaptuk a számlát, már mérsékeltebb volt a jókedv. Később is emlékeztek ránk, hiszen nemrég a Körmend férfi csapata is ugyanitt szállt meg, és hallottak a bulizós női válogatottról. Ha igaz, hogy minden siker annyit ér, amennyire megünneplik, akkor ez egy különleges győzelem volt.”

Zsófi remek játékosokkal szerepelhetett együtt a nemzeti csapatban, arra a kérdésre, hogy ki kerülne be egy képzeletbeli álom-ötösbe, a Medgyessy Dóra, Simon Zsófi, Raksányi Krisztina, Nagy-Bujdosó Nóra, Krivacsevics Tijana névsor volt a válasz, kis kiegészítéssel. „Yvonne Turnert sem hagynám ki, mert amellett, hogy világklasszis kosaras, nagyszerű ember is.”

Az álomcsapat összeállítása teljesen véletlenül megegyezik a „Tüskefeszt” résztvevőivel. Varga Zsófi életében kevés olyan fontos hely van, mint a szülőfaluja.

„Tüskevárt sokan Fekete István regényéből ismerik, de nem arról a helyről van szó. A mi kis falunk a Balaton-felvidék szomszédságában található, nekem a világ közepe.”

“Szeretek hazamenni a szüleimhez, szükségem van a falusi nyugalomra néha, a kutyám is hiányzik. Pár éve nyáron meghívtam egy többnapos lazulásra a lányokat, a válogatott keménymagját, aztán hagyomány lett a dologból. Általában falusi kocsmatúrával kezdünk, mert nincs is annál jobb, aztán jöhet a bográcsozás, evés-ivás.”

Természetesen Zsófi becenevéhez is köze van Tüskevárnak, a soproni évek óta szinte mindenki Bütyinek szólítja. „Megbarátkoztam vele. Honti Kata vicces kedvében leosztotta a regény szereplőit a játékostársaira. Engem Bütyöknek, Krivacsevics Tijanát Tutajosnak, Fűrész Diát Matulának hívta. A „Bütyi” rajtam maradt. Amikor Völgyi Péter volt az edző Győrben, ő még így hívott, de Sandro Orlando és Milos Pavlovic nem tudja kiejteni ezt a nevet, nekik maradtam Zsófi.”