A héten rajtolt volna el a 2022-es Budapest–Bamako Rally, amelyet január után másodszor is elhalasztottak. A világ leghíresebb jótékonysági autóversenyén idén egy győri csapat, a Gladiator Girls is rajthoz áll. A hölgyeknek az újabb csúszás sem szegte kedvét. Garai Zsófia és Nagy Orsolya tovább gyűjtik az adományokat, és közben készülnek az esős évszakra és az extrém sárra.

„Éppen a tetőcsomagtartót szereltük fel a kocsira, amikor befutott a hivatalos értesítés arról, hogy elhalasztják a versenyt. Előtte heteken át mindenki a híreket bújta, hogy Marokkó vajon megnyitja-e a határait. Én januárban eltörtem az egyik ujjamat, de kiszámoltuk, hogy pont a márciusi rajtra lekerül róla a kötés, vége lesz a gyógytornának, így tudunk menni. A Covid-járvány miatt végül a határok zárva maradtak, a szervezők pedig helyesen a halasztás mellett döntöttek” – idézi fel Zsófi.

„Nagyon készültünk, szépen gyűltek az adományok, már mindent bedobozoltunk, a kocsi is rajtra készen állt, mégsem vagyunk csalódottak. Amikor átfoglaltam az afrikai szállásainkat, mindegyik helyről azzal jeleztek vissza, hogy nem számít mikor, csak érjünk oda biztonságban, mert nagyon várnak bennünket, és mindenben segítenek, ha ott leszünk. Hihetetlen, hogy mekkora szeretet árad felénk már most” – mondja Zsófi, aki harmadszor vesz részt a Budapest–Bamako Rallyn.

„Nem tudom, hogyan, de én megéreztem, hogy nem lesz ebből verseny tavasszal” – meséli csapattársa, Nagy Orsi, aki először vág neki a versenynek, amelyet idén minden korábbinál hosszabb távon rendeznek meg, és amelynek befutója története során másodszor Sierra Leonéban lesz.

„A mezőny számára ezek a változtatások azt jelentik, hogy a táv egy részét már az esős évszakban kell teljesíteni. Észak-Afrikát, majd Szenegált elhagyva Guineában és Sierra Leonéban a folyók megáradnak, az úttalan utakon hatalmas és mély sárgödrök és vízátfolyások lesznek, amik tovább nehezítik a dolgunkat, de számomra ettől csak még izgalmasabb ez az egész.”

„Már jó előre, pontosan lemértük, mekkora az a vízmélység, amin még gond nélkül át tudunk kelni anélkül, hogy a víz betörne a motortérbe. Próbálunk mindenre felkészülni, de tisztában vagyunk vele, hogy még így is sok váratlan helyzet adódhat” – teszi hozzá Orsi.

„A legfontosabb az, hogy egymásra és az autónkra is nagyon vigyázzunk, mert három hét alatt tíz ország és 9.400 kilométer vár ránk. A verseny hagyományaihoz híven több helyszínen adományokat osztunk. Két árvaházat is felkeresünk, ahova főként tartós élelmiszereket viszünk, színültig töltjük adományokkal az autót. A készpénzfelajánlásoknak is örülünk, hiszen abból ott helyben tudunk vásárolni a rászorulóknak, ráadásul nem foglal helyet a kocsiban” – mondja Zsófi.

„Azt hiszem, még jól is jött a halasztás. A munkánk miatt is jobb így, és több időnk marad a felkészülésre. Nagyon várjuk már a rajtot, és hogy Európát magunk mögött hagyva végre átkeljünk Észak-Afrikába. Fantasztikus pillanat lesz, amikor véget ér az aszfaltos-murvás út és megpillantjuk az első homokdűnéket” – fogalmazott Orsi.