Futott egy szép kört a neten az elképzelés, miszerint Győrben a Szent István út forgalmát a föld alá vezetnék.
Na, persze, nem most, és nem is feltétlenül a közeli jövőben, de azért egy 2050-es dátum elhangzott ezzel kapcsolatban. Mielőtt elkezdene alattunk recsegni a szék, és a térdünket csapkodva harsány nevetésben törnénk ki, nem árt tudni, hogy igenis vannak példák hasonló, mi több, már megvalósult és jól működő megoldásokra is. Az egyik itt van mindjárt Közép-Európában, a mesés söreiről, jégkorongjáról, csodás épületeiről és összetéveszthetetlen hangulatáról híres Prágában. A cseh fővárosban komplett kerületeket autózhatunk át a föld alatt, sok kilométeres, több sávos, jól felszerelt alagutakban haladva. Az egyszeri szemlélő első pillantásra ebből csupán annyit lát, hogy Prága utcáin – a budapestihez képest mindenképpen – a felszín felett kevesebb a jármű, kevesebb és kisebb a dugó, végeredményben pedig tisztább és élhetőbb a környezet. Bizony az, mert a város napi autós és közúti teherforgalmának tekintélyes része már a föld alatt bonyolódik.
Szóval, mielőtt kényelmesen legyintenénk a fentihez hasonló felvetésekre, még az is lehet, hogy érdemes egy pillanatra elgondolkodni, milyen lehetne Győr, ha nem kellene a főutcáján naponta hatvan-hetven másodperces piros lámpáknál rostokolni, a gyalogosoknak pedig – kortól függetlenül – szaporázni a sportosra szabott zöld jelzéseken át. Hogy milyen lenne mondjuk kisétálni a városházától az Újlak utcáig egy tágas, új zöld sávban, a város szívében.
Joggal népszerű műfaj manapság a retró, sokan érdeklődnek a város története iránt, egy-egy megsárgult képeslap, lájkok és hozzászólások tucatjait, százait indítja útjára a közösségi oldalakon. Egy-egy ilyen képet elnézegetve, célszerű feltenni a kérdést: vajon élhetőbb-e a környezetünk ma, mint hetven-száz éve volt? Ha pedig megvan a válasz, első lépésnek akár az is megteszi, ha nem vetünk el kapásból minden új, meglepő, netán nagyon is merésznek tűnő ötletet.