Az elmúlt héten hamvazószerdával kezdetét vette a nagyböjt, a húsvétra való felkészülés időszaka. Negyven napig tart, mert Jézus is ennyi időre vonult ki a pusztába, ahol aztán a Sátán megkísértette. A böjtölés nem lehet öncélú, tehát nem fogyókúra, sőt tisztítókúrának is csak akkor nevezhetjük, ha a lélek tisztul meg általa. A nagyböjt a lelki érés ideje.

A hívő ember ilyenkor az imádság, a bűnbánat és az önmegtartóztatás révén próbál elmélyülni hitében, hogy méltón ünnepelhesse Jézus Krisztus értünk vállalt szenvedését, kereszthalálát és feltámadását.

A mai ember rohanó és fogyasztásközpontú életmódja szinte kiált az elcsendesedés után. A negyven nap jó alkalom a mókuskerékből való kiszállásra, az önmagunkkal való szembenézésre, a rossz szokásoktól való megszabadulásra. A hangsúly a tudatosságon van. Egy vegetáriánusnak nyilvánvalóan nem jelent lemondást a hústilalom. Annak viszont, aki él-hal az édességekért, valóban áldozat a nyalánkságoktól való tartózkodás, éppúgy, mint a dohányosnak a cigaretta vagy a szivar elhagyása. Létezik digitális böjt is, vagyis okoseszközök, internet, számítógép és tévé nélkül töltött idő. Utóbbi akkor igazán hatékony, ha az így kapott órákat családi, baráti kapcsolataink ápolására, valódi beszélgetésekre, jótékonyságra fordítjuk.

A helyesen végzett böjt szabaddá teszi a testet, lelket és a szellemet. Megmutatja, merre tart az életünk, mi az, ami jó, s mi az, ami változtatásra szorul.