„Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula… a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel… Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek…”

Ezeket a szavakat alig négy évvel a békediktátum aláírása után mondta Francesco Nitti olasz miniszterelnök. Mondta mindezt annak ellenére, hogy katonái éveken át ontották vérüket az észak-itáliai hegyek között a Magyar Királyság katonái ellen. Európai hazafiként azonban átérezte az a gyászt, amit nemzetünknek kellett elviselni Trianon után. Egyetlen határrevíziót fogadtak el csupán a nagyhatalmak, ez a közismert soproni népszavazás volt, mely után büszkén viseli megyei jogú városunk a „Leghűségesebb” jelzőt.

A megalázó békediktátum életbe lépésekor a történelmi Magyarország elveszítette területének 67 százalékát, lakosságának nagy részét kiszakították a nemzettestből. Ők lettek a diktátum igazi vesztesei.

Románnak, szlováknak, orosznak, szerbnek rosszak voltak. Legtöbbjük, főleg Erdélyben, nem is beszélték az idegenek nyelvét, 1920 után azonban már mindent csak románul, szlovákul vagy oroszul intézhettek az elöljáróságokon. Ismerős tájakon lépkedtek minden áldott nap, mégis minden idegen lett körülöttük. Gyászolt a nemzet. Gyászolt itthon és a határon túl is. Gyászol minden hazafias érzelmű ember máig. Immár 100 éve.

Gyászol a magyar, ha Kassán benéz a főtéri dómba, ahol Rákóczi fejedelem alussza örök álmát, gyászol Kolozsváron Mátyás király lovas szobránál, Beregszászon a Petőfi-szobornál és gyászol Pozsonyban is, ha feltekint az egykori Országgyűlés otthonául szolgáló várra.

Ez a gyász nem múlik, ugyanúgy, ahogy eltávozott szeretteink emléke is megmarad az utókorban. Ez a gyász azonban több nemzedék szívében ejt sebet, olyan sebet, amit nem gyógyít be semmi még legalább ezer évig… Pontosabban mindaddig, amíg magyar él a földön…

Száz év telt el, de összetartozunk!