Harminc éve, 1993. január 20-án halt meg Audrey Hepburn Oscar-díjas színésznő, az elegancia megtestesítője, aki filmes pályafutása mellett humanitárius tevékenységével is maradandót alkotott, és azon kevesek egyike, akik megkapták az Oscar-, a Golden Globe-, a Tony-, az Emmy- és a Grammy-díjat is. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:
A múlt század egyik legbájosabb film- és divatikonja 1929. május 4-én Brüsszelben született Audrey Edda van Heemstra Hepburn-Ruston néven egy angol bankár és egy holland bárónő lányaként. Gyermekkorában felváltva élt e három országban, a második világháborút Hollandiában vészelte át. Rendkívül vékony alakja többek közt a háború alatti folyamatos éhezés következménye volt, a filmvásznon ezért látszott aprónak és törékenynek, jóllehet 170 centi magas volt.
A háborús évek után prímabalerinai karrierről álmodozva Londonban a legendás orosz táncos, Nyizsinszkij egyik tanítványától balettet, továbbá modern dzsesszt és avantgárd koreográfiát tanult. Közben modellkedett, reklámfilmekben szerepelt (először tizenkilenc évesen a holland KLM légitársaság stewardesseként), színi tanulmányokat folytatott és éjszakai klubok revüiben is fellépett, a filmvásznon kisebb táncos szerepekben tűnt fel először. 21 évesen Colette unszolására elvállalta a főszerepet a francia írónő Gigi című kisregényéből készült Broadway-darabban, amely egy éjszaka alatt sztárrá tette.
Hamarosan Hollywoodba hívták, ahol 1952-ben William Wyler rá bízta Anna hercegnő szerepét Gregory Peck partnereként a Római vakációban, s Hepburn már első amerikai filmjéért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-, BAFTA- és Golden Globe-díjat. A következő évben Billy Wilder rendezte a Sabrina című vígjátékban, ekkor kezdte jelmezeit és ruháit tervezni a francia Hubert de Givenchy, akinek Hepburn lett a múzsája.
Az “őzikeszemű”, bájos és filigrán, természetes módon viselkedő színésznő az egész világot elbűvölte, előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége új színt jelentett, eleganciája a divatot is megváltoztatta. 1961-től szerepelt a legjobban öltözöttek listáján, ő személyesítette meg a háború utáni Európa kifinomult, minimalista stílusát.
Az ötvenes és hatvanas években a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt, a Háború és béke című Tolsztoj-adaptációban King Vidorral (valamint akkori férjével, a színész Mel Ferrerrel), Az egy apáca történetében Fred Zinnemann-nal, utóbbi alakításáért Oscar- és Golden Globe-díjra is jelölték.
Sokoldalú tehetségét minden műfajban megmutatta. Az Álom luxuskivitelben című vígjátékban jutalma újabb Oscar-jelölés lett, s divatba hozta a fekete, nagy keretes napszemüveget. A kultikus filmben viselt, Givenchy-tervezte egyik “kis fekete ruhája” 2006-ban több mint 467 ezer fontért kelt el a Christie’s árverésén. A Várj, míg sötét lesz című thrillerben egy vak nőt játszott, és újfent Oscar-díjra nominálták, a Hogyan kell egymilliót lopni? című habkönnyű krimikomédiában pedig ismét Wyler instruálta. Pályafutása talán legnagyobb sikerét a My Fair Lady című musical George Cukor által rendezett filmváltozatában aratta, Rex Harrison partnereként. A musicalben néhány számot ő maga adott elő, a nehezebbekben énekhangja a stáblistán fel nem tüntetett Marni Nixon volt.
1967-ben a csúcson vonult vissza, hogy idejét családjának szentelhesse, bár néhányszor még visszatért a filmvászonra: 1979-ben Sidney Sheldon Vérvonal című bestsellerének filmváltozatában szerepelt, utolsó munkája a Steven Spielberggel 1989-ben forgatott Örökké című alkotás volt. 1988-ban a UNICEF jószolgálati nagykövetévé nevezték ki, Etiópiában, Szomáliában, Szudánban és Vietnamban szerzett tapasztalatairól mély megrendüléssel beszélt. A színésznőt 1992 végén rákkal diagnosztizálták, s néhány héttel később, 1993. január 20-án, 63 évesen svájci otthonában hunyt el.
Hepburn azon kevesek egyike, akik a szórakoztatóipar valamennyi rangos kitüntetését – az Oscar-, a Golden Globe-, a Tony-, az Emmy- és a Grammy-díjat is (utóbbit posztumusz egy gyermekalbumért) – megkapták. A UNICEF érdekében végzett fáradhatatlan munkájáért 1993-ban neki ítélt Jean Hersholt Humanitárius Oscar-díjat már nem vehette át – érdekesség, hogy Oscar-díját 1953-ban éppen a színész Jean Hersholt, a humanitárius díj névadója adta át neki. Csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát, megkapta a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Elnöki Szabadság-érdemrendet, a legmagasabb francia kulturális kitüntetést, a Művészetek és Irodalom Rendjének parancsnoki fokozatát, s a Cecil B. DeMille Golden Globe-életműdíjat. 1990-ben a People magazin a világ 50 legszebb embere közé választotta, 2006-ban a brit New Woman magazin olvasói a világ legszebb emberének szavazták meg, Hollandiában tulipánfajtát is elneveztek róla. Életéről Az angyali Audrey Hepburn címmel forgattak filmet, a főszerepben Jennifer Love Hewitt-tal.
Magánélete nem alakult szerencsésen: mindkét férjétől elvált, kapcsolatai szakítással végződtek, és hiába álmodott nagy családról, csak két fia született.
Végakaratának megfelelően vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják.
Népszerűsége halálát követően sem csökkent, életét vándorkiállítás mutatta be Európa-szerte, amelynek bevételéből világszerte a bántalmazott gyerekeket segítették. Személyes tárgyaiból, ruháiból több alkalommal is árverést rendeztek, a bevételt a két fia által létrehozott, nevét viselő alapítvány, illetve a UNICEF kapta. A születésének 90. évfordulója alkalmából Brüsszelben rendezett tárlaton a személyes és filmes relikviák, fényképek, ruhák, díjak közt a Római vakációban használt robogó is helyet kapott. Életéről 2020-ban dokumentumfilm készült, amelyben egyik fia és unokája is közreműködött.