Serdülőkorban a kapcsolatok átrendeződnek, a szülőkről a kortársakra helyeződik a hangsúly, és ezzel egy időben megindul a szülőkről való leválás, valamint a felnőtt szerepek elfogadása.

A kamaszbarátságok épp oly változatosak lehetnek, mint a felnőttek kapcsolatai, azok tartósságát pedig meghatározza, hogy a baráti kapcsolat résztvevői milyen értékek mellett köteleződnek el, s azok a személyiségfejlődés folyamán milyen változáson mennek keresztül – kezdte a kamaszkor baráti kapcsolatainak jellemzését Udvardi-Vörös Zsófia gyermekpszichológus.

Rámutatott, a pubertáskorban sokkal lényegesebb a baráti kapcsolatok funkciója, hiszen serdülőkorban a kapcsolatok átrendeződnek, a szülőkről a kortársakra helyeződik a hangsúly, és ezzel egy időben megindul a szülőkről való leválás, valamint a felnőtt szerepek elfogadása.

A felnőtt szerep elfogadása mentén végigkíséri a serdülőkort az autonómiára törekvés, felelősségvállalás, de a regresszív késztetések is, mindezek hullámzása eredményezi a serdülők sajátos viselkedését (hol nagyon önállóak, hol nagyon gyerekesek) – mondta a szakember.

Hozzátette, már a pubertáskor elején észrevehető, hogy a gyerekek igénylik a magánszférát, már nem osztanak meg mindent a szülővel, helyette inkább a kortársak (esetleg más felnőttek) felé fordulnak. Ahogy haladunk az érett pubertáskor felé, a baráti kapcsolatok egyre inkább hasonlítanak a felnőtt barátságokra, amelynek fontos pillére a hasonló attitűd és értékrend, valamint az, hogy a barátok képességei kiegészítsék egymást.

Serdülőkorban a társak elismerése utáni sóvárgás annyira meghatározó, hogy könnyen kapcsolódhat a kamasz olyan kortárs(csoport)hoz, szubkultúrához, melyet a szülő nem néz jó szemmel. Jellemzően 15 éves kor környékén jelenik meg ez a falka- vagy nyájszerű együttlét a kortársakkal, valamint a szerhasználat elindulása is ekkorra datálható, mely nem feltétlenül jelent a későbbiekben tartós drogfogyasztást.

Azonban még ezekben a kapcsolatokban is van a kortárscsoportnak egy fontos megtartó funkciója – jegyezte meg Udvardi-Vörös Zsófia. Rámutatott, terápiás szempontból előnyösebb, ha a serdülőnek vannak a szülő szempontjából „rossz barátai”, mintha egyáltalán nincsenek kortárs kapcsolatok a fiatal életében. Szülőként nem szerencsés bírálni a gyerek kapcsolatait, jobb módszer az odafigyelés, az érdeklődés, az új barátok meghívása a család otthonába. Lényeges azonban, hogy kifejezzük a véleményünket (pl. „Borzalmas ez a zene, ami a szobádból szól.”, „A barátodnak lehet, hogy jól áll ez a zöld haj, én jobban szeretem a természetes színeket.”), de csak a legvégső esetben éljünk a tiltás eszközével.

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata a szülőről való leválás, így fontos, hogy a szülő-gyerek kapcsolat jellegét, mennyiségét, minőségét a serdülő határozza meg, a szülő pedig próbáljon alkalmazkodni hozzá.

A szülők részéről a legjobb megoldás, ha próbálják türelemmel viselni gyermekük undokoskodásait, lustaságát, és mindig fogadják nyitott lélekkel, ha a kamasz közeledni próbál, vagy szeretne megosztani bármit önmagáról. Ha sikerül átvészelni a kamaszkor viharait, később olyan érett, felnőtt kapcsolatunk lehet a gyermekünkkel, melyet kölcsönös tisztelet és szeretet övez.