A rock and roll királya, Elvis Presley 90 éve született, s hangjával, zenéjével, mozgásával örökre megváltoztatta a zenei életet. A sors túl korán, mindössze 42 évesen, 1977-ben ragadta el. Ám dalai és varázsa máig ragyognak. Születésnapján Domján Ákos, győri rock and roll énekessel beszélgettünk.
„Alapvetően a rock and rollt nem Elvis Presley-től eredeztetjük, de 1957-ben a Jailhous Rock című dalával megmozgatta az egész világot!” – kezdte Domján Ákos, aki roppant mozgalmas évet tudhat maga mögött, s többek között a Megasztár 2024-es szériájában is megmutathatta, manapság is van igény a rock and rollra. A 25 éves győri fiatalember szíve a „kettőnégy” ritmusára ketyeg, s ebből bizony nem enged. Elvis Presley munkássága is hatott rá, hiszen megkerülhetetlen a stílus szerelmeseinek.
Ákos tehát vallja, hogy az 1957-es Jailhous Rock hozta el Elvis számára azt a fajta ismertséget, amelyre az egész világ felkapta a fejét, és egyre többen ismerték meg a rock and rollt. Persze korábban már például a „Heartbreak Hotel” vagy a „Blue Suede Shoes” című dallal is tarolt, de a Börtönrock hatalmasat szólt.
„Ha Elvis származását nézem, s azt, hogy teherautósofőrből hova eljutott, az bármelyik mai sztárnak vagy énekesnek vágyott életút lehet, és érdemes is megismerni azt a kitartást, amivel ő haladt előre. Sokan emlegetik, hogy fekete zenét énekelt fehér srácként, s ez valóban így volt. Hogy vajon miért fogadták be maguk közé a kor fekete zenészei, azt nyilván nem tudhatom, csak azokból az információkból, amelyek fennmaradtak, amiket ismerek. Ezek alapján pedig úgy gondolom, a B. B. Kinggel való barátsága sok ajtót megnyitott. Segítségével több neves, New Orleansban található bárba is eljutott, s megismerkedhetett olyan előadókkal mint például Little Richard. Szerintem tehát főként B. B. Kingnek köszönhető, hogy elfogadták a fehér srácot…” – mondta Ákos, aki amikor zenekarban énekelt, akkor is sok Elvis dalt énekelt, s mióta szólókarrierjét építi, azóta sem felejtkezett el a rock and roll királyáról: műsorában szinte mindig helyet kap Elvis Presley egyveleg. Az egyik kedvence a „Baby Let’s Play House” című száma.
„Elvist azért imádják még mindig, ennyi évvel a halála után is, mert amit alkotott, az egész egyszerűen kortalan, időtlen. Úgy gondolom, az ő munkássága olyan, mint bármely ókorban elkészült építmény. Annak idején eleve elrendeltetett, hogy amit csinál az jó, az kell a világnak! Nem csak fogyasztható, hanem széles körben eladható. Így van ez még mind a mai napig!” – s valóban, Elvis 90. születésnapjáról az egész világ megemlékezik, házához, sírjához rengetegen látogatnak el nem csak ma, hanem minden évben, a halála évfordulóján is. Dalai még ma is keresettek, inspirálja az előadókat.
„Nekem is ugyanazt adta Elvis, mint szerintem bármelyik énekesnek a rock and rollban. Példát és útmutatást, hogy igenis lehet ezzel a stílussal sikert elérni. Lehet társadalmi rétegeket, embereket megmozgatni, kortól és nemtől függetlenül. A rock and roll egyszerűen közös nevező! Akkor is, ha valakinek nem az a szíve csücske! Eddig mindig azt tapasztaltam, ha amerikai rock and roll előadóra kell példát mondani, akkor mindenkinek Elvis Presley jut az eszébe. S igen, adta nekem még azt is Elvis életútja, sikerei, hogy alkotni kell, csinálni, menni előre és lázadni! Mert igen, lázadást is rengeteget adott, ami pedig kell!” – szögezte le a győri jampi, akivel azt is érintettük, hogy vajon miért kellett ilyen korán elhagynia Elvisnek a földi színpadokat.
„Ahogy sokakat, őt is elkápráztatta a siker, mások ebből pedig igencsak busás hasznot húztak. Igazából kifacsarták, az életének utolsó percéig. Persze saját magát kergette a halálba, de szerintem őt az előbb említett hozzáállással kicsinálták. Versenylónak tekintették, akit addig hajtottak, míg futott. Doppingolták, doppingolták, addig, amíg utolsót kettyent az óramutató… Nagyon szomorú ez…” – foglalta össze a fiatal énekes, majd azt is hozzátette, hogy ha Elvis nem hal meg ennyire korán, akkor a rock and roll története biztosan egészen máshogy alakult volna.
Talán még nagyobb figyelmet kapott volna a stílus. Ám nem így történt, s évtizedek óta csak emlékezhetünk Elvis Presley legendás személyiségére, előadásaira, dalaira, s ápolhatjuk az emlékét. Viszont ameddig alkotnak Domján Ákoshoz hasonlóan tehetséges énekes-zenészek, addig élni fog a rock and roll, ez egészen biztos. Meg amúgy is, Elvis Presley és a rock and roll halhatatlan!