A hétvégén megindulnak a tavaszköszöntő népszokások, Mohácson már űzik is a telet a busók. Elérkeztünk a mulatós, bálozós időszak végéhez, azaz farsang farkához.

A farsang farka a régi világban tulajdonképpen három napot jelentett: farsangvasárnapot, farsanghétfőt és húshagyókeddet. Ilyenkor lehetett igazán önfeledten, szórakozni, kacagni és táncolni, no meg természetesen jókat enni. Az álarcok, maszkok névtelenséget és arctalanságot biztosítottak viselőjüknek, aki így nyugodtan kirúghatott a hámból.

Egyes dunántúli falvakban, a Balaton-felvidéken, valamint a Mátrában asszonyfarsangot tartottak. Mint a neve is mutatja, az erősebb nem nélküli mulatság volt, a falu asszonyai ünnepeltek együtt, s különböző játékokkal szórakoztatták egymást. Volt ahol maskarákba, például férfiruhába öltöztek, egyes helyeken pedig „embert” fogtak, akit tréfából egy fadarabbal megborotváltak, ráadásul még pénzt is kértek a nem mindennapi szolgáltatásért. A „bevételt” este elmulatták.

Napjainkban is népszerűek a zenés farsangi bálok, de a felnőttek csak ritkán bújnak jelmezbe. Annál inkább a gyermek közösségekben, ahol hetekig tartó tervezgetés, készülődés előzi meg a jeles napot.

Húshagyókedden aztán véget ér a vigasság, jelképesen is eltemetik a farsangot és vele együtt a telet. Másnap, hamvazószerdán pedig már a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjti időszak veszi kezdetét. Ahogy a közmondás tartja: minden farsangnak van egy böjtje.