Minden gyerek életében eljön a pillanat, amikor háziállatot szeretne. Bizony, szülő legyen a talpán, aki ilyenkor helyes döntést tud hozni.

Engedjen csemetéje unszolásának és szaporítsa napi teendőinek amúgy sem rövid listáját az állattartás különböző feladataival vagy álljon ellen minden könnyes könyörgésnek, esdeklő és szemrehányó pillantásnak, olykor dühödt toporzékolásnak? Vagy egyszerűen bízzunk gyermekünk ígéretében, miszerint egyetlen kóbor szőrszál sem kerül kedvenc fotelunkba, s nem a film legizgalmasabb perceiben kell majd megpisiltetnünk a kutyát?

Mit tanácsol az állatorvos? Milyen tapasztalatai vannak a szülőnek és mit mondanak a gyerekek?

Dr. Hursán Gábor állatorvos:

Egy háziállat már az egészen pici gyermeknek is nagy örömet okoz. Ugyanakkor csecsemő közvetlen közelébe higiéniai okok miatt nem javasolom sem a kutyát, sem a cicát. Persze más a helyzet, ahol megoldható az elkülönítésük. A halak, rágcsálók nem igényelnek annyi törődést és foglalkozást, így kisebb gyerekeknek inkább őket ajánlom. A nagyobbaknak pedig kifejezetten jót tesz egy házi kedvenc, mert hozzájárul a felelősségtudat kialakulásához. Megszokja és természetessé válik számára, hogy meg kell etetni, itatni, a lakásban tartott kutyát el kell vinni sétálni, egyszóval törődést igényel.

A megfelelő állat kiválasztásánál vegyük figyelembe a lakhatási és anyagi körülményeinket, a gyermekek számát, életkorát, s a saját időnket is. Mert minden esetben szükség van a szülői kontrollra, hiszen a gyerek nem mindig azt akarja, ami az állatnak jó. Előfordul, hogy kölyökkutya kerül a családba, a gyerekek állandóan játszani szeretnének vele, folyamatosan nyüstölik, a kis állat nem tud pihenni, pedig a többszöri alvás elengedhetetlen a fejlődéséhez. Ennek hiányában például gyengülhet az immunrendszere, megbetegedhet.

Az állatokkal való foglalkozás után mindig kezet kell mosni, ezt nem lehet elégszer elmondani a gyerekeknek. Számos kórokozó, főleg paraziták, bélférgek át tudnak jutni kutyáról, macskáról az emberre, s problémákat, megbetegedéseket okozhatnak.

Kamaszkorban sokszor megtörténik, hogy a gyerek vetet magának egy kutyát vagy egy macskát, s amikor elkerül otthonról vagy más kezdi érdekelni, akkor az állat a szülőre marad. Számtalan esetben találkozom azzal, hogy a fiatal már rég nem otthon lakik, egykori kedvencéről meg is feledkezett. Ha ilyen esetben a szülő nem vállalja át a gazda szerepét, akkor a szerencsétlen állat elhanyagolttá válik.

Felelősségre és rendszerességre nevel

Sanyi: „Már az állatkerti táborban érdekeltek a tengerimalacok. Sok mindent tudok a tulajdonságaikról és a gondozásukról. Karácsonyra végre kaptam egyet. Ő Szofi, az én egyetlen tengerimalacom.”

Kamilla: „Én már háromévesen szerettem volna egy állatkát, aztán nyolcévesen kaptam Rózsit. Nagyon szeretem etetni, itatni, simogatni és megfésülni.”

Völner Orsolya, a gyerekek édesanyja:

„A lányommal kiskorában megbeszéltük, hogy akkor kaphat malacot, ha már önállóan tud róla gondoskodni. Néhány év múlva emlékeztetett minket erre, addigra az állatkerti táborban és a Füles bástyában is sokat tanultak a gondozóktól az etetésről és a kisállattartásról. Természetesen az ikertestvére is szeretett volna egyet, így most két malackánk van. A gyerekek dolga az etetés és rendszeresen takarítaniuk kell az almot is. Erre néha emlékeztetni kell őket, de szépen megcsinálják, megosztják egymást között a feladatokat. Mindig nagy élmény, amikor jó időben kiviszik őket a kertbe, ott tudnak friss füvet legelészni.

A háziállatok előnye, hogy felelősségre és rendszerességre nevelik a gyerekeket. Reggel és este is gondoskodni kell róluk, nem tehetik félre őket napokra, mint egy játékot. Ráadásul sok szeretetet és vidám pillanatot kapunk tőlük.