Természet - A fa kategóriában nyert ezüst érmet Pamacs című alkotásával fotós kollégánk, Mekli Zoltán a Magyar Fotóművészek Világszövetsége által kiírt pályázaton. A díjnyertes kép több mint egy hétig készült, ennek a történetéről mesélt a fotóművész.
Mekli Zoltán fotóival gyakran találkozhatnak a Győr+ olvasói is, hiszen rendszeresen készít fotós tudósításokat eseményeken, sportrendezvényeken, sajtótájékoztatókon.
Kollégánk művét ezüst éremmel jutalmazták a XXIV. Nemzetközi-Magyar Fotószalonon, Természet – A fa kategóriában. Pamacs című fotóján egy fehér virágba borult fa látható, azonban a kép készítésének története több, mint egy hetet ölelt fel a tavasz folyamán.
„Minden tavasszal, amikor tart a gyümölcsfavirágzás és a természet bontogatja a virágait, akkor fel szoktam kerekedni, de van, hogy csak két-három órás kirándulásokra. Nagy kedvencem Morávia, Csehország, ez 175 kilométerre van innét Győrtől, Brno környéke. Ott hatalmas hullámvölgyek vannak, nagyjából talán egy fél megyénknyi területről van szó, azt a vidéket szoktam járni. Ismerem, mint a tenyeremet, mert visszajárok nagyon sokszor, és minden évben, tavasszal többször kilátogatok oda” – kezdi Zoltán.
„Nagyjából egy másfél órás útról beszélünk, hajnalban autóba ülök, 4 óra körül, napkeltére ott vagyok – fontos, mert ilyenkor adja a nap ezeket a jellegzetes hosszú árnyékokat. Nagyjából fél hat, háromnegyed hatra odaérek, egy rövid reggeli, és utána járom a vidéket. A képen szereplő fát már kinéztem korábban, de első alkalommal nem sikerült megfotózni. Másnap a kollégákkal mentem vissza, afféle csapatépítőnek is szántam, de ismét nem voltak jók a fények. Harmadnap is felhős időnk volt, ráadásul ekkor még szürke volt minden a fa környezetében. Kilenc nap alatt összesen hétszer mentem ki ehhez a fához, az utolsó napon, nagyjából 10 perces időszakban volt egyetlen fénypászma, ami szinte végigrohant a tájon, amikor ott jártam. Besütötte azt a völgyet, ahol ez a kis fa volt, és látszott, hogy még a mögötte lévő dombok is kaptak fényt, megsütötte mindegyik dombnak a tetejét a fény, így exponáltam kettőt, hazajöttem, és megvolt a képem” – részletezi a fotós.
„Sok magyarországi pályázaton nem tudok részt venni, mert legtöbbször zsűritag vagyok. Ezen a pályázaton nem voltam zsűri, elküldtem “a fa” kategóriába, ezt, meg még másik három társát ennek a képnek. Örülök nagyon a második helynek! Az első helyezett fotó egyébként is nagyon jól sikerült, Csörögi Dóra képe is remek fotó. Éppen, hogy lecsúsztam az első helyről, de ez kevésbé számít, nem azért készülnek ezek a fotóim, hogy bármiféle babért arassak velük, hanem a saját örömömre fotóztam. Olyan ez nekem, mint egy lomtár-ürítés” – vallja Zoltán.
„Ha elmondjuk, hogy így végülis hétszer 350 kilométert beleraktam, tehát más mondjuk 2000-2500 kilométert megy egész évben az autójával, én meg csak ennek a fának kedvéért hétszer kint voltam Brno környékén… Ez a cseh Morávia vidék nagyon-nagyon látványos, természetfotósok által kedvelt hely, sokszor visszajárok tavasszal, nyáron, ősszel, gondolok egyet, ott vagyok másfél órán belül. Eszek egy jót, fotózok egy jót, aztán jövök haza. A természetfotózásra sokan azt mondják, hogy húha, milyen egyszerű. De amikor ott vagy, és nem jó, és visszamész, és nem jó, és visszamész, és elkéstél, és visszamész, hatodszor már, és látod az autópályán, hogy gyönyörű fények vannak, de baleset van az autópályán, és nem érsz oda napkeltére, és utána egy óra múlva meg már nem jók a fények… Úgyhogy ebben is az volt, hogy hét alkalommal mentem ki, abból talán kétszer nem volt fény, mert felhős volt a napkelte, kétszer volt dugó az autópályán, talán háromszor esett és még aznap hajnalban is, amikor ez a kép készült. Megállt az eső, kisütött a nap, körülbelül tíz percig, ez olyan, mintha megajándékoztak volna ezzel a bizonyos hetedik úttal, mert utána megint elkezdett esni az eső” – zárja a kép készülésének történetét fotós kollégánk.
„A történet azért lehet érdekes, mert egy laikus számára egy kis betekintést ad a természetfotózásba, hogy ugyanazon a panel ablakon mondjuk én kinézek és az ETO Parkra nézek, és harminc alkalomból harmincszor unalmas képet látok, harmincegyedszer meg olyan narancssárga fényekkel kel fel a nap, hogy így elájulok, hogy miért nem vagyok kint a természetben, és miért nem éppen természetfotózok, mert olyan ritka fényjelenségek jelennek meg! Nem emlékszem, hogy bármikor sarki fényt lehetett volna Magyarország fölött fotózni. Ezen a nyáron már voltak KP8-asok, KP7-es sarki fényjelenségek, és ezek a napkitörésnek ilyen sarki fényjelenségei (a KP-index a globális sarki fény index, a fényjelenség erejét mutatja, ahol 0 a leggyengébb, és 9 a legerősebb. A 8-9-es már az extrém vihar, ami befolyásolhatja a GPS-eszközöket is – a szerk). A természetfotózásban annyira a szerencse is kell hozzá, hogy egy ilyen képet elkészítsen az ember – enged némi betekintést a fotózás mögöttes világába Zoltán, aki azért azt is hozzátette: az egész jelenet, amikor a szóban forgó képet elkészítette, önmagában maradandó élmény volt, de így, hogy sikerült megörökítenie, különösen jó szívvel idézi fel.
A győztes fotó nagyméretű felbontásban itt érhető el.
A kép egyébként októberben az Árkádban is megtekinthető lesz, másik 39 alkotással együtt, melyeket szintén Zoltán fotózott – a kiállítás ingyenesen látogatható lesz az üzletközpontban.