A megye falvait járva már látom, ahogy a kertek végében „összekupacozva” bűzölög a lehullott lomb. A városokban meg ott ül az összepréselt, utazásra kész lombzsák.

Elgondolkodtató, hiszen ezzel szerves tápanyagot exportálunk el a kertünkből, lassan, de biztosan pusztítva kertünk talajéletét.

Minden egyes kupac vagy zsák hozzájárul az éghajlatunk változásához, hiszen a talajok szerves anyaga – azaz a szén – a világ legnagyobb karbontára. Minden egyes elégetett kupac vagy zsák levél a felhalmozott karbont lövi a levegőbe.

A másik dolog a talajunk szervesanyag-tartalmának csökkentése, ami segíti aszályoknál a víz megtartását, de sok csapadéknál a szerves anyagok és a bennük lévő, fejlődő gyökérsokaság megköti a vizet. A nedves talajokon fejlődő fák, bokrok a nyári forróságban jobban párologtatnak, és így hűvösebbé teszik környezetüket. Ráadásul a több párolgásból több eső hull.

S ha mégis ott mernénk hagyni a lombot a fák, a bokrok alatt, azok még jobban meghálálnák, mert megőrizzük a talaj nedvességét – csökkentjük a kipárolgást, szerves anyagot juttatunk vissza a talajba, sőt még a gyomosodást is csökkentjük.

De ha nem akarjuk a fák alatt otthagyni, felhasználható még fagyvédő takarásra az érzékeny fák, bokrok tövénél. Valamint a magaságyások alsóbb részeibe is kivaló töltőanyag. A komposzton is jó helye van, akár még az utolsó gyepnyiradékkal keverve is.

A háziállatok almozására is remek, sőt még a dió lombja is nagyon jó alom a baromfik alá. Ugyanis azzal összekeveredve jól komposztálható, és utána pedig kiváló tápanyag képződik belőle. Persze alomnak a száraz vagy szárazon összegyűjtött lomb való. Én úgy gondolom, ha van kertünk, megoldjuk, vagy megoldhatjuk a lomb helybeli hasznosítását.