Vízkereszt vagy háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdete. A keleti egyház ezen a napon ünnepli Jézus születését. A Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven emlegetett napkeleti királyok az utasok, útonjárók, vendégfogadósok védőszentjei voltak.

Pontosan mit ünneplünk vízkeresztkor? – kérdeztük Böcskei Győző esperest, a székesegyház plébánosát.

Urunk megjelenését ünnepeljük, amikor a három király meglátogatja az Úr Jézust. Nemcsak az egyszerű embereknek, a pásztoroknak, a kis közösségnek jelenik meg, mint a betlehemi jászolban, hanem a három bölcs, illetve rajtuk keresztül az egész világ előtt.

A vízkereszt elnevezés onnan ered, hogy régen ezen a napon három eseményt ünnepelt egyházunk. Urunk megjelenését, vagyis a három király látogatását, Urunk megkeresztelkedését és a kánai menyegzőt, Jézus első nyilvános csodáját, a víz borrá változtatását. Később ezek az ünnepek szétváltak, de az elnevezés megmaradt.

Január 6-án országszerte szokás volt a víz- és házszentelés. A benedictio domorum, vagyis a ház megáldása egy kedves ünnep, melyet vízkereszt napján vagy utána végeznek el. Székelyföldön ma is élő hagyomány, melynek rendeltetése az, hogy áldást hozzon a házra és a benne lakókra.

A néphit úgy tartja, hogy a három király, Gáspár, Menyhért, Boldizsár látogatásának emlékére kerül az ajtófélfára a G+M+B felirat. Valójában a megszentelt házra a pap az adott évszámot és az áldás szavainak kezdőbetűit írja fel. Idén a 20 * C + M + B * 22 kerül az ajtók fölé, melynek jelentése: Christus Mansionem Benedicat! Krisztus áldása legyen e házon!  – mondta a Győr Plusznak Böcskei Győző.                                                         

Babits Mihály
Csillag után

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok…
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton –
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
„Aranyad tilos kivinni!”
szólna ott a vámos rám.
„Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.”
Százszor megállítanának, –
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.