A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) pszichológusokat kért fel a Z-generáció tagjainak mentális egészségműveltségének vizsgálatára. A kutatók arra voltak kíváncsiak, mennyire hiszékenyek az 1995 és 2010 között született korosztály tagjai, ha a betegségekről van szó, portálunk pedig klinikai szakpszichológushoz fordult, hogy segítsen a kapott eredmények értékelésében.
A social mediában megfigyelhető trendek szerint felkapottá váltak az olyan betegségek, mint az ADHD, autizmus és más spektrumzavarok, de a mániás depresszió is. A közösségi platformokon terjedő, népszerű videók könnyen beazonosítható (és bárkire ráhúzható) tüneteket emelnek ki legtöbbször humoros formában, amelyekkel az identitásukat kereső kamaszok és fiatal felnőttek könnyen tudnak azonosulni. Mivel a szóban forgó korosztály a tantermi oktatás és tájékoztató videók segítségével is találkozik az internet használatának veszélyeivel, érdekes a tanulmány abból a szempontból, hogy a fiatalokat könnyű-e befolyásolni olyan fontos témában, mint az egészség, főleg azért, mert a túlzott betegségtudat átfordulhat hipochondriába is. Hogy tovább menjünk, a modern kor vívmányainak köszönhetően a betegségszorongás a technikával együtt fejlődött, az úgynevezett cyberchondira is megjelent. Ebben az állapotban az érintettek az internetről beszerzett (fél)információkkal diagnosztizálják magukon a különböző kóros állapotokat.
Hal Melinda klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója szerint hatalmas mennyiségű ingerhez jutnak az internethasználók. A keresőmotorokat még konkrét és körülhatárolt kérdések megválaszolására alkalmazzák, azonban a közösségi oldalakon ingerelárasztással találkozik a felhasználó. „Azt látom, hogy egyre több olyan szervezet, vagy személy szerepel a közösségi online térben, akik azonnal és szinte kényszeresen osztanak meg tartalmat. Teljesen mindegy, hogy milyen valóságtartalma van az információnak, azt rögtön meg kell osztani, főleg, ha valami érdekesebb, figyelemfelkeltő információ van benne. Ebből nagyon sok a falsh, vagy tudománytalan, alaptalan információ is. Ami legfeljebb félelemkeltésre, befolyásolásra alkalmas.” Arra viszont külön felhívta a figyelmet, hogy az sem mindegy, kitől érkezik az adott üzenet, hiszen könnyebben hiszünk egy számunkra szimpatikus, a saját (akár politikai) értékrendünkhöz közel álló személynek még akkor is, ha alaptalan dolgokat állít. „Erre vonatkozóan végeztek kutatásokat is: képeket mutattak lehetséges elkövetőkről, és a válaszadóknak el kellett dönteni, hogy kit gondolnak bűnösnek és olyanra esett a választás, aki kevésbé szép, vagy épp színesbőrű. Az embereket tehát nagymértékben vezérlik érzelmeik hiedelemrendszerük kialakításában. Nincs ez másképp a betegségek, zavarok esetében sem!”
Az NMHH kutatása során középiskolásokat és egyetemistákat kértek arra, hogy értékeljenek egy videót, amelyben a Virtuális Identitás Disszociációs Zavar (VIDZ) tüneteiről beszél egy influenszer, és a válaszukban arra is ki kellett térniük, észreveszik-e magukon a tüneteket és kérnének-e szakértői segítséget ezek miatt. A VIDZ-ről szóló anyag és a hozzá tartozó körítés is csupán a képzelet szüleménye volt, de akadtak olyanok, akiket sikerült megvezetni. A betegség tünetei közt szerepeltek a közösségi média tartalmaira adott érzelmi reakciók és az online és offline identitás keveredése is.
A résztvevők 44%-a hitt a VIDZ létezésében és tudta is azonosítani azt magán, vagy másokon és csupán a felmérésben részt vevők 30%-a kezelte fenntartásokkal az álbetegséget. A megkérdezett 127 fő közül nyolcan észlelték magukon a tüneteket, de a kutatás rávilágított arra is, hogy a felületes megfigyelés és a kritikus személet hiánya félrevezeti a tartalmak fogyasztóit.
A pszichológusok szakmai javaslattal is éltek: a digitális nevelés során kiemelten fontos szerepet kell adni a médiaértésnek, azaz a feltöltött videókat, képeket és írásokat mindig fenntartással kell kezelni, de azt is meg kell értetni a fiatalokkal, hogy ezek a tartalmak gyakran kattintásvadász kontentek. Ahhoz azonban, hogy a Z-generáció megfelelően tudja kezelni a digitális világot és a rá zúduló információhalmazt, a pedagógusokat is fejleszteni kell, de a családra hárul a legnagyobb feladat. Azonban az iskolai oktatás sem mindig jó példa: „A tankönyvek is tartalmaznak dezinformációkat, vegyük csak a Trianonnal kapcsolatos eseményeket, vagy a magyarság-eredetet. Közel negyven évig hazugságokat állítottak a történelemkönyvekben is, és ha valaki a családban nem kapta meg a helyes információkat, teljes mértékben elhitte, hiszen ezt egy tankönyv írta le. Természetesen folyamatos a tankönyvfejlesztés, azonban az interneten található tartalmak felülvizsgálata kizárólag az üzemeltetőkre és a hatóságokra hárul” – véli Hal Melinda, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy ha egy állítást tananyag, vagy szakértő ad át, azt hajlamosak vagyunk fenntartások nélkül kezelni. „A megoldás az lenne, hogy a kritikus gondolkodást elsajátítsák minél korábban a fiatalok. Ez részben működik, de globálisan rendszerszinten az elbutítás zajlik, és ennek már mi is érezzük a hatásait. Nem feltétlenül arra akarunk kitérni, hogy logikusan tudjon valaki gondolkodni, vagy fel tudjon tenni egy jó kérdést, hanem, hogy hihetetlen tananyag-mennyiséget biflázzon be és adja az vissza az érettségin.” A szakember szerint – ha már mindenki zsebében ott lapul egy hatalmas könyvtár, hasznosabb volna a helyes használatát elsajátítani és szelektálni a hiteles információk között. „Nem a lexikális tudás az érték, hanem a logikus gondolkodás és a kritikai szemlélet. Amelyhez elengedhetetlen az ismeretszélesítés, így egyfajta arany középutat kellene megtalálnunk.”
A kutatók folyamatosan mérik a közösségi platformok mentális egészségre gyakorolt hatását. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, Hal Melinda klinikai szakpszichológus vezetésével a TikTok és a YouTube csatornát helyezte górcső alá legújabb felmérésében. A kérdőívet a platform nevére kattintva lehet elérni, ahol az internetezők „tartalomfogyasztási” szokásait mérik.