A szemünket az állatvilág számos példánya kényezteti. Az embert ámulatba ejti, milyen csodákat alkot a természet, micsoda erőket képvisel és milyen szépséget, színeket kever ki palettáján. Persze, az ember ebbe is belenyúl, az egyes fajták keresztezésével új küllemet létrehozva, újabb fajtákat teremtve. Teszi ezt haszonszerzésből, a tenyészhozam növelése miatt, vagy épp az új, a szebb teremtésének motivációjával.

A baromfikra elsősorban táplálékként gondolunk, húsa és tojása alapvető élelmiszer a háztartásokban, pedig akadnak olyan fajták, amelyeket kizárólag a szépségük miatt tartanak és egyre különlegesebb példányokat tenyésztenek. Ha a legszebb madarat keressük, a baromfi biztosan nem jut eszünkbe, pedig köztük is jócskán akadnak pompás példányok. Azt is túlzás nélkül lehet állítani, hogy a „tyúkeszű” szó erős kifejezés, ugyanis a baromfikat is lehet idomítani. Találékonyak, ha élelemszerzésről van szó (és persze, eleséggel lehet őket a leginkább motiválni), de felismerik gazdájukat is. A barátságos állatokat az elszántabbak lakásban is tartják.

Rutintyúk
A minimális helyigényű, kedves természetű madár mindössze 50 grammot nyom (ezzel a legkisebb fajta), és bár igazi „tojógép” az évi 300 darabos hozammal, a nevét nem a rutinszerű tevékenységről kapta, hanem a tojásában is megtalálható P-vitaminról, azaz a rutinról. A ragaszkodó tollasok nagyon hamar kötődnek a gazdájukhoz, kifejezetten kedvelik az ember társaságát, és az egyszerű parancsszavakra is hallgatnak.

A baromfiudvar gigászai
Az aprók után nézzük a legnagyobbakat: a Jersey Giantet, azaz a Jersey óriást. A fajta egy húshozamnövelő tenyésztési kísérlet eredménye, ugyanis a 19. század végén az Egyesült Államokban merült fel a gondolata annak, hogy a rövidebb tenyészidejű baromfival helyettesítik a pulykát, ezzel kicsit felpörgetve a piacot. A megfelelő fajták keresztezése után tekintetes méretű, közel 70 centi magas és 8-9 kilós kakasokat neveltek. A számítás nem jött be: a méret sem a tömeges tartást, sem a gyors reprodukciót nem teszi lehetővé. Így ma már leginkább a kiállításokon tűnnek fel ezek az állatok, még mindig hatalmas méretben, de már kisebb, öt kiló körüli súllyal.

Rocksztár az udvarban
A baromfiudvart pásztázva a holland bóbitáson egészen biztosan megakad a szemünk. Nem a méretük okán, a kinézetük azonban különlegessé teszi őket. A körülbelül két-három kilós szárnyasok pompás tollkoronát viselnek a fejük búbján. A baromfiudvar divatdiktátorának is nevezhetjük a békés természetű állatokat, és épp ezért, a szemet gyönyörködtető kinézete miatt tartják (a méreténél fogva a húshozam miatt biztosan nem).

Nem kell festék
Akad olyan fajta, amelynél a küllem sokkal kevésbé játszik fontos szerepet, a tojás viszont annál látványosabb. Húsvét közeledtével biztosan eszünkbe jut a régi, kedves hagyományunk, a tojásfestés. A színes, eleinte a növények festékanyagával festett, majd a modern élelmiszeripari technikáknak köszönhetően ételszínezékbe mártott tojást a lányok adták a locsolóknak. A színes héjak azonban a természetben is előfordulnak. A tyúkban nagyjából 26 órás folyamat eredménye a tojásképződés, ebből 20 órát tesz ki a héj, a fennmaradó időben pedig megtörténik a szín felvétele. Bár egy tyúk egész életében azonos színű tojásokat tojik, ha az állat túl sokat tartózkodik a napon, a héj világosabbá válhat, a barnás árnyalatból egészen a fehérhez közelítve. És vannak a különleges példányok. Az Araucana kevésbé lenne népszerű fajta a hiányzó farktollával, a kék színű tojása miatt viszont annál inkább. A lazactyúk megjelenésében is látványos: a végig tollas lábaival olyan, mintha nadrágot viselne, ráadásul krémszínű tojást tojik. A Barred Rock fajta rózsaszín, a Marans csokoládészínű tojással ajándékozza meg gazdáját.