Mireider Máté jegyzete a Győr+ Hetilap 10. számából.

Szeretjük a sajtot. Esszük magában, hidegtálakon, szendvicsen és tésztákon, és persze a modern kor egyik kedvence, a pizza nem is pizza, ha nincs rajta sajt, a négysajtos csodákról már nem is beszélve (elnézést kérek a hagyományos recept szerint készülő pizzák kedvelőitől). A KSH 2019-ben azt közölte, hogy gyermekes háztartásokban átlagosan 6,5 kg, míg egyszemélyes, vagy két felnőttből álló háztartásokban akár 14 kiló sajt is fogyhat évente.

Szükségünk van a sajtra. Bár rengeteg alapanyagból, még több ízesítéssel, és többféle módszerrel készítik, a sajt alapvetően egészséges étek, alapvető és hasznos tápanyagokat tartalmaz. A fenti számadatok ellenére azonban keveset eszünk: Dániában évente 28 kiló is elfogy a sajtból, ezzel ők európai listavezetők.

Nem ismerjük a sajtot. Magyarországon különösen nagy arányban vesszük a trappistát, amit – érettségétől függően – elég megbízhatóan, sok mindenre felhasználhatunk a konyhában. Pedig elképesztő a választék: kemény, félkemény és lágy sajtok, füstöltek, edami és gouda, az ínyencebbek számára a különféle penészesek, juh- és kecskesajtok… szétfeszítené az újságot, ha ebbe most belemennék.

Viszont a tejiparban többtényezős folyamatok eredményeként 2021 őszétől olyan mértékű drágulás jött, amelyet egy jóérzésű sajtkedvelő sem tudott figyelmen kívül hagyni: egészen az idei év márciusáig több mint a duplájára növekedett a trappista ára, de más sajtfajták is bőven az infláció felett drágultak. Mostanáig. Örvendetes, és üdvözlendő tény, hogy a Magyarországon ténykedő multicégek egymás után jelentik be: csökkentik – sok egyéb mellett – a sajtok árát is. Csak biztatni tudom az áruházláncokat, hogy váljék jó szokássá ez a tettük. Mérsékeljék a profitot, és tartsák elérhető szinten az árakat.

Illusztráció: depositphotos.com