Olvasásnépszerűsítő, országjáró programjával Győrbe látogatott Szabados Ági. A népszerű műsorvezető rengeteg humoros, vagy éppen megható történeten keresztül mesélte el, hogyan varázsolta el a könyvek világa, és mit nyújt számára az olvasás szeretete a mindennapokban. Ági érzi, hogy követőtábora miatt nem kis felelősség hárul rá, de mindeközben élvezi és nem bánta meg élete egyik legkomolyabb döntését, hogy a hobbija kedvéért feladta a híradózást.
Zsúfolásig megtelt a Generációk Házának színpada, itt tartott előadást az egyik kereskedelmi televízió műsorvezetője, aki nem mellesleg egy különleges könyvesbolt és könyvkiadó büszke tulajdonosa. A közel két órás, győri előadását követően kígyózott a sor a teremben, mindenki dedikáltatni szerette volna kedvenc kiadványát. Áginak mindenkihez volt egy-egy közvetlen, személyes gondolata, de kíváncsi volt arra is, hogy az érdeklődő miért éppen az adott könyvet tartja a kezében…
Rengetegen voltunk ma az előadásodon, de azért azt elmondhatjuk, hogy többségében hölgyek töltötték meg a termet. Ha már olvasásnépszerűsítés, lehet ebből messzemenő következtetéseket levonni?
Szabados Ági: Igazából a NIOK-ban is a követőtábornak elég nagy, nagyjából a 90%-a nő. Azt gondolom, hogy alapvetően a nők hajlamosabbak csoportokhoz kapcsolódni. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiak nem olvasnak, csak nem feltétlenül szeretnének csoportokba verődni. De az is tény, hogy több férfi olvas inkább híreket, és a nők fordulnak talán előbb az irodalomhoz.
Egy picit ez talán annak is köszönhető, hogy hamarabb lelkizünk, hovatovább egyfajta mentsvárként vetjük bele magunkat a könyvekbe, de persze fontos, hogy megtaláljuk a hangulatunkhoz, lelki állapotunkhoz aktuálisan passzoló írást. Sokszor adsz tanácsot ilyen szempontból a követőidnek, az olvasóidnak, olyan mintha egy picit a pszichológusuk lennél.
Sz.Á.: Azért ezzel a kijelentéssel vigyázni kell. Az irodalomterápia módszertanát én is megtanultam, és valóban az olvasás az egy terápia, de azért nem megyek el ilyen mélységig az érdeklődőkkel. Ez veszélyes játék. Az tény, hogy egy jó könyv olyan mintha az ember pszichológushoz menne. Mindig keressük a válaszokat a kérdéseinkre, és nemegyszer a könyvek adnak iránymutatást vagy stratégiát, fejlesztik az empátiát. Szerintem két típusú olvasó van, az egyik az azért olvas, hogy az adott élethelyzetből kizökkenjen, míg a másik kimondottan azt szeretné, hogy arról olvasson amit ő is átél. Én ez utóbbi csoportba tartozom, ha van valami trauma, akkor én arról szeretnék olvasni, vagy legalábbis meg kell, hogy csavarjon érzelmileg a történet.
Személyes tapasztalat, hogy ha belevágok egy új könyvbe, akkor van, hogy hónapokig forgatom, mert egyszerűen a rohanó hétköznapokban nincs idő arra, hogy kézbe vegyem. Előfordult már Veled is, hogy huzamosabb ideig nem jutott időd az olvasásra?
Sz.Á.: Hat éve működik a NIOK könyvklub, ami miatt ha esik, ha fúj mindenképpen elolvasok egy hónapban legalább egy könyvet, azt nem lehet elhazudni, hogy nem olvastam el. Van olyan, hogy emellett már nem jut idő másra, így például hiába a kedvenceim a fikciós művek, az utóbbi időben a sok boxedzés és felkészülés miatt azokhoz már nem volt ingerenciám. Sokszor egyébként előre dolgozunk a csapattal, hogy ne kockáztassuk azt, hogy kvázi ne jó művet ajánljunk, de itt megint feljön az a kérdés, hogy az aktuális lelkiállapotunk az adott történetre vajon mennyire befogadó…
Nagyon nagy a követőtáborod, érzed ennek a felelősségét?
Sz. Á.: Nyilván van felelősségem, de hozzáteszem, hogy rosszat nem okozok. Volt, hogy feljött már a kérdés, egy kritika, hogy miért nem olvasunk több klasszikust. De hisz nem én vagyok az oktatási miniszter, nem vagyok irodalomtanár, én azt szeretném csak egyszerűen ha minél többen olvasnának. Éppen ezért nem állok bele abba, hogy milyen műfajt preferáljunk, mert azt gondolom éppen ezt tartja vissza az embereket az olvasástól, a sznobizmus és az elitizmus. Mindegy mit olvasunk, csak olvassunk! Már nem ott tartunk, hogy szerzőknek és műfajoknak kell versenyezniük, hanem ott, hogy az olvasásnak a stream szolgáltatókkal és a közösségi médiával kell felvennie a kesztyűt. Egyre tágabb ez a horizont, a mesterséges intelligencia révén folyamatosan dobálja fel a nézőnek a különböző tartalmakat. Ez egy döntés, hogy akarsz-e olvasóvá válni. Ha igen, rájössz, hogy mennyivel többet ad. Manapság figyelemzavarosak vagyunk mindannyian, amíg elmegyek a kávéfőzőhöz három üzenetre válaszolok, amíg lemegyek az autómhoz négyet telefonálok, vagyis az egész életünket egy őrületes multitaskingban éljük, és ez nem jó. Az olvasás az egyetlen ami segít erről lejönni, segíti a mentális egészséget, általa tulajdonképpen egy meditációs állapotba tudsz kerülni.
Ha már döntés, Te is meghoztál egyet, mégpedig azt, hogy a híradózás helyett a hobbidat választottad. Nem bántad meg?
Sz. Á.: Volt egy pár jó döntés az életem során, például belevágni a NIOK-ba és egy új kalandba, a könyvesboltba. A szívemre hallgattam, azt hiszem kevés ember lett volna annyira őrült, hogy ezt el merje engedni, és bevallom nekem is ez volt a gyerekkori álmom. De jó kis önismereti utazáson vagyok túl aminek az az eredménye, hogy jól érzem magam a bőrömben, jobban gazdálkodom az időmmel és azt csinálom továbbra is, amit szeretek.