Január 25. napját pálfordulónak vagy pálfordulásnak is nevezik, melynek eredete, hogy a Jézust üldöző Saul ekkor tért meg, és lett belőle Pál apostol.

Saul éppen Damaszkuszba tartott, hogy elfogja a tanítványok egy csoportját. Az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” Az élmény hatására megtért, és a zsidó Saul név helyett a római Paulust vette fel.

Egyébként a latin paulus jelentése: kicsiny. A kis termetű Pál, aki Saulként a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek tartotta magát. Az Evangéliumot a pogányok között hirdette. S bár eredetileg farizeus volt, jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget és a pogány kultúrákat is. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett.

Szent Pál életét leveleiből és az Apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg.

Pálforduló a néphitben időjárás-, termés- és haláljósló nap. A tél fordulójának tartották. A legismertebb Pál-napi regula így hangzik: Ha Pál fordul köddel, az ember meghal döggel. Állatokra vonatkoztatva is ismert:  Ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel.

Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában azt olvashatjuk, hogy a Csanádapácaiak szerint, ha szép, derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt.

Ha Pál napján süt a nap, még nagy hidegekre számítottak a tél végén. Kiskanizsa öregjei szerint: pálfordulás: fele kenyér. Azt akarták ezzel mondani, ha a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor nincs baj, a család már kitelel. Pálnak fordulása, fél tél elmúlása.

Különös somlóvidéki hiedelem volt, hogy e napon a határban minden esztendőben megfagy valaki, mert a tél megköveteli a maga áldozatát.