A szerelem szárnyakat ad. Mindig ugyanúgy indul: rózsaszín köd, pillangók a gyomorban, folyamatos álmodozás. A valóság cseppfolyóssá válik, a miértekre nem sikerül észszerű válaszokat adni, és minden kicsit olyan, mintha az ember valami tudatmódosító szer hatása alatt állna.

A szerelem jó. Hetek, sőt hónapok telnek el egy másik tudatállapotban, aztán megfogalmazódnak komolyabb kérdések is az emberekben: Mostantól mindig horkolni fog? Cukorral eszi a túrós tésztát? Ez most örökké fog tartani?

A szerelem nem fenékig tejfel. Vélhetően tudja ezt minden korosztály nemtől függetlenül. A kezdeti lendület sokszor alábbhagy, vannak, akik megfutamodnak, de sokan kitartanak a másik mellett a köd eloszlása után is. Ennek általában házasság a vége. Összeházasodni menő. De rengeteg felelősséggel,
fejfájással, és álmatlan éjszakával jár. Belevágni azonban érdemes, írom ezt hét év házasság, két
gyermek, két építkezés, és rengeteg felejthetetlen pillanat után. A szerelem szárnyakat ad, de
nem fenékig tejfel!

Illusztráció: Depositphotos