Győr és környéke lett mostanra a hazai robikapa-sport egyik fellegvára, a feltuningolt kerti kistraktorok őrült versenyei egyre több nézőt és vállalkozó kedvű pilótát vonzanak.

Még az 1960-as években kezdődött a tárcsás kerti kistraktorok gyártása a Pécs melletti Szabadszentkirályon, de akkor aligha gondolta volna bárki is, hogy egyszer majd versenyeznek is velük. Pedig az elmúlt húsz évben egyre többen vágtak bele ebbe az őrült hobbiba, köztük a győri születésű Tóth Tamás, aki a lébényi és az enesei rotakapások sorait erősítve hasít a versenypályákon.

Mire jó ez az egész, egyáltalán mekkora teljesítményűek ezek a gépek? – kérdeztük tőle.

Sebesség, adrenalin, szenvedély, és persze a hagyományok tisztelete, hiszen falun még ma is minden második háznál van rotációs kapa. Én is egy 1982-es géppel versenyzek, amit teljesen átalakítottam. Egy kiskerti munkákra tervezett átlagos rotakapa úgy 12 km/órás végsebességre képes, ezek a feltuningolt kistraktorok viszont negyven fölött repesztenek. Szóval, ha rosszul sül el valami, elég nagyot lehet esni róluk, hamar előkerülhet a fekvőgipsz.

Aki még nem járt ilyenen, hogyan képzeljen el egy rotakapa-versenyt?  

A rotakapások többsége egész télen a tavaszi szezonnyitóra készül. Hónapokon át otthon a garázsban bütyköli és tuningolja a gépét, hogy a lehető legnagyobb teljesítményt hozza ki a motorból. A pályáknak gyorsasági és ügyességi szakaszai is vannak, az nyer, aki a leggyorsabban megy végig rajtuk. Ekkora sebességnél nem egyszerű megtartani a kormányt, és elég gyorsak a kanyarok, de éppen ettől látványos ez az egész. Persze, ha vége egy-egy futamnak, nagyjából lehet elölről kezdeni mindent, mert a motorok 2-3 óra alatt szétsülnek ilyen extrém terhelés alatt.

Mit szól a családja ehhez a különleges hobbihoz?

A feleségem egyszer ült fel mellém a robikapára, de nagyjából tíz méter után leugrott róla, pedig sétatempóban haladtunk. De hálás vagyok neki, mert mindenben támogat, és ő az egyik legnagyobb drukkerem. Mások milliós horgászfelszerelésekre költenek, vagy a kocsmában verik el a pénzt, rám egyik sem jellemző. Az első gépemet is én magam építettem, a MÉH-telepen vettem meg hozzá a hiányzó alkatrészeket, és azóta is ezzel versenyzek. Persze a rendszeres felújításoknak vannak költségei, de nem horribilisek, ha az ember mindent maga csinál.

Tavasz van és közeledik az idei versenyszezon. Gondolom, sokan húznák már a gázkart…

Igen, mert ez egy életstílus és szenvedély, úgyhogy ilyenkor már nehéz otthon egy helyben ülni! Éppen ezért szervezünk egy szezonnyitó tavaszi versenyt április 12-én Enesén, ahova a barátaink mellett természetesen a nézőket is várjuk. Igazi ingyenes családi esemény lesz, kísérő programokkal és jó hangulattal. Már most negyven nevezőnél járunk, és öt újoncot is avatunk ezen a napon, úgyhogy izgalmakban biztosan nem lesz hiány.