Már Magyarország, de aztán Európa határait átlépve is egészen lenyűgöző kultúrákkal találkozhat egy utazó, különösen egy kalandor, egy misszó önkéntese, aki azért vág bele egy kalandba, hogy ne csak világot lásson, de mellette ahol csak tud, segítsen. Ilyenek a Magyar Vöröskereszt vármegyei szervezetének küldöttei is, Tanzánia jótevői. Az adományokkal felszerelkezett csapat egy hete ismerkedik a szegény afrikai országgal, jelenleg épp Miloban tartózkodnak, ahol bőven akad tennivaló.
Igazi érzelmi hullámvasútra ültek fel a vöröskereszt önkéntesei, Kun Szilvia, Papp Zoltán, dr. Tóth Zsuzsanna, Pilsits Mária valamint Horváth Gyula. Életük olyan Tanzániában akár egy kaleidoszkóp: színesen kavargó változások gyors egymásutánja. Ezt persze ők egyáltalán nem bánják, a megható emlékek is mélyen gyökeret eresztenek szívükben, csakúgy, ahogy azok a boldog pillanatok, amivel a helyi emberek szeretete és kedvessége tölti meg a lelküket. Nincs két egyforma nap, mindig történik valami új, valami megindító, de ilyen a meghatóan mesés Milo.
A napokban a helyi iskolát keresték fel a misszió tagjai, ahol Tanzánia himnuszát énekelték el a fiatalok, de a kórházlátogatás sem maradhatott el, sőt találkoztak dr. Sanda Gila-val is, aki gyermekeik gondozására tanítja az afrikai nőket.
„Amíg egy kicsi nem tud járni, addig az édesanya viszi mindenhova, babakocsit tulajdonképpen sehol sem látni. Így a szebbik nem képviselői dolgozni is tudnak, amennyiben a munkájukat gyermekükkel a hátukon el tudják látni” – mesélt legfrissebb élményeiről Kun Szilvia.
A vármegyei vöröskereszt vezetője azt is elárulta: a miloiak is borzasztóan hálásak minden támogatásért, nemrégiben a szülészet folyosóját sikerült felújítani Angliából érkezett adományból, de a mostani magyar delegáció felajánlását is könnyek között köszönték meg az érintettek.
A kórház egyébként egészen különös képet fest, az intézmény kapujánál van biztonsági őr, működik büfé és használható a kórházi WC is, igaz egyáltalán nem európai színvonalúak a szolgáltatások.
„Miloban tartózkodásunk alatt megtapasztaltuk, hogy mind az oktatási intézményben, mind pedig az egészségügyi létesítményben az ott dolgozó elszánt, lelkiismeretes szakemberek munkája nélkül összeomlana a rendszer. Közülük nagyon kevesen vannak, akik mindezt fizetésért cserében vállalják, többségük önkéntes.
A kórházi dolgozók száma például 42 fő, ebből 2 az orvos úgy, hogy közben a hozzájuk tartozó 10 településre is kijárnak segíteni, gyógyítani. Minden elért eredményért meg kell küzdeniük, tényleg minden tiszteletünk azoké, akik családjaiktól távol ezeket a feladatokat felvállalják” – tájékoztatta a Győr+ Médiát tapasztalataikról Szilvi.
A magyar önkéntesek oszlopos tagja egyúttal meghatottan beszélt arról is, milyen nehéz körülmények között élnek a tanzániai településen. A miloi kórházban egy igazi hőssel is találkoztak, aki nem más mint dr. Benedict Sandagila. „Ő a hippokratészi esküt úgy tette le, hogy mindent azokért, akiknek segíteni kell. Mindezt úgy, hogy mindent maguknak, az anglikán egyház által fenntartott kórháznak kell megteremteni, nagy küzdelmek árán” – tette hozzá tudósítónk.
Szilvia természetesen az iskoláról is szólt részletesen. A közel 300 gyermek oktatását ellátó intézményben is sok önkéntes tanár dolgozik, akik étkezésért cserébe vállalták ezt a munkát. Ráadásul a magas osztálylétszámok mellett – ami általában 40-45 fő – embertpróbáló feladat nap mint nap a gyerekek életre való nevelése. „A tantárgyak mellett a környezetvédelem is megjelenik a tananyagban. A gyerekek gyalog, egyenruhában, szüleik nélkül járnak az iskolába, műanyag szőtt táskában, esetenként hátizsákban viszik minimális tanszereiket. Ezek az intézmények rengeteg fejlesztésre szorulnak, de már az is elegendő lenne ha az osztálytermeket kifesthetnék…” – zárta bejelentkezésüket a vármegyei vöröskereszt vezetője.
