Valahol Tanzániában napok óta rögös járásokon barangol a Magyar Vöröskereszt vármegyei szervezetének önkéntes csapata. Papp Zoltán színpompás képei segítségével egy kicsit mi is az afrikai országban érezhetjük magunkat, ahol bár óriási a szegénység, szeretetből annál több akad, és ezt a misszió tagjai sem győzik elégszer hangsúlyozni.

Egy európainak olykor hatalmas kihívás felfedezni a Föld harmadik legnagyobb kontinensét, de ha van bennünk némi kíváncsiság, empátia és adrenalin akkor legalább egyszer az életben kötelező felkeresni a hatalmas földrészt, annak egy országát, például Tanzániát.

Tudtad? Tanzánia vagy hivatalosan Tanzániai Egyesült Köztársaság Magyarországnál több mint tízszer nagyobb. A Kilimandzsáró, Afrika legmagasabb hegye az ország északkeleti részén, a kenyai határ közelében található. Két „fővárosa” van: a történelmi Dar es-Salaam, amely a gazdasági és kereskedelmi központja, és Dodoma.

Az országban több mint száz nyelvet beszélnek, így Kelet-Afrika nyelvileg legváltozatosabb országa. A nemzeti nyelv a szuahéli.

1961-ben nyerte el függetlenségét és 1964-ben egyesült Zanzibárral. Népessége a 2017-es népszámlálás szerint több mint 57 millió fő. A várható átlagéletkor 51 év. A lakosság etnikailag vegyes, legnagyobbrészt különféle bantu nyelvű törzsekhez tartozik.

Állatvilága egyedülállóan gazdag, megóvására világhírű nemzeti parkokat hoztak létre. Sehol máshol a Földön nem látható ennyi gnú, zebra és antilop.

Térségünk kalandvágyó önkéntesei persze nem azért keresték fel az országot, hogy csak úgy „kirándulgassanak”, sokkal inkább azért, hogy amennyire csak lehet csodát tegyenek, és segítsenek a helyieknek.

A Tanzániában eltöltött több mint egy hét alatt rengeteg impulzus és életre szóló élmény érte már a kalandorokat, így az elmúlt napok történéseiből is lesz mit feljegyezni a képzeletbeli naplóba.

„Tulajdonképpen napok óta úton vagyunk, néha estébe nyúlóan utazunk. Városi dugók, kegyetlen rossz földutak nehezítik a közlekedést, a napi átlagunk csak pár száz kilométer.

Kisebb pihenéseket azért természetesen beiktatunk, de ha minden jól megy akkor ma, azaz csütörtök este végre Kigomába érkezünk” – mesélt kicsit sem zökkenőmentes barangolásukról Zoli.

A nehézségeket persze mindig felülírják az intenzív ingerek, mint például a kávé farmon tett látogatásuk.

„Afrikai viszonylatban tényleg egy kis kitérővel sikerült útba ejteni ezt a lélegzetelállító helyszínt. Az utolsó száz méteren szó szerint utat kellett törni a bokrok között, de megérte. Gyönyörű környezetben, egy kis folyó völgyében terül el a farm, többségében kávé ültetvény vegyesen banánnal ültetve, ez utóbbi ugyanis árnyékot ad a cserjéknek.

Az itt élők és dolgozók megmutatták az ültetés módját is, amit aztán persze mi magunk is kipróbáltunk” – sorolta élményeiket a rutinos Afrika-járó Zoli.

Az ültetvény egyébként 120 hektáron terül el, ebből 50 hektárt művelnek. Egy vállalkozó kezében van a farm, ahol napszámosok gondozzák a növényeket. A cserjéket júliusban szüretelik, a klíma pedig azért tökéletes, mert mindig rendelkezésre áll a megfelelő mennyiségű csapadék is, folyamatosan nyomon követik, hogy mikor fog esni az eső, mikor lesz alkalmas az időjárás az ültetésre.

Avokádó, chili paprika, maracuja is színesíti a zöldellő veteményest.

A helyszínen kis épületek is az itt dolgozók rendelkezésére állnak, de a feltételek finoman szólva is érdekesek.

Külön érdekességként mesélték el a misszió tagjai a Győr+ Médiának, hogy bíznak benne kint tartózkodásuk alatt egyszer majd sikerül darált kávét fogyasztaniuk, az afrikaiaknál ugyanis általánosságban kis zacskókban, finomra őrölt por kávét fogyasztanak, ezt keverik össze vízzel és ezt kínálják mind a szállodákban, mind pedig az éttermekben.