A protokoll programok, majd a tiszteletbeli konzulnál tett látogatás után repülőre szálltak az önkéntesek, a Magyar Vöröskereszt vármegyei szervezetének tagjai, hogy missziójuk következő állomásaként belefogjanak egy újabb 11 napos küldetésbe. A Tanzán Kalandot mi is nyomon követjük, jöjjön egy újabb élménybeszámoló, hiszen a jótevők szombaton is tudósítottak, új helyszínükről Miloból, ahol a St Luke's Kórház is található.

A tanzán főváros Dar es-Salaam és egy órás repülőút után érkeztek Mbeya városába a kaland résztvevői, hogy egy terepjáróba pattanva éljék meg a rájuk váró kalandokat.

„Két napig utaztunk azért, hogy a hegyek közé, a csodás Milo-ba érkezzünk. A többi településhez viszonyítva ez egy fejlett község, nem falu hanem inkább városnak mondható. Egy 10 települést ellátó kórház is működik Milo-ban, itt dolgozik Benedict doktor is aki a vendéglátónk és a társunk.

De megismerkedtünk a helyi iskola igazgatójával, ő pedig három kollégával és hét önkéntessel végzi közel 300 gyermek oktatását.

A szállásunkban nincs külön villanyellátás, aggregátor segítségével jutunk áramhoz, de nincs sem víz, sem csap, döbbenet, mintha 100 évet visszamentünk volna az időben.

Mindezt ellensúlyozza az a kedves közeg amibe érkeztünk, árad a mosoly és a szeretet az emberekből” – mesélte Kun Szilvia.

A vármegyei vöröskereszt vezetője elmondta, hihetetlen mennyire örültek a gyerekek az ajándékoknak, ők pedig rácsodálkoztak a teaültetvényekkel tarkított tájra, ahol a szegénység lépten nyomon a lelkükig hatol.

Gyerekekre és az iskola működésére visszatérve Szilvi a Győr+ Rádió szombati műsorában Ferenczy Balázsnak elárulta, hogy bár szakadt egyenruhában járnak a fiatalok, nagyon fegyelmezettek, megható ahogy viselkednek és ahogy az élethez viszonyulnak. „Nagyon sokat tanulnak az egészségről és a környezetvédelemről, de a sport is nagyon fontos, kiválóan fociznak, mindezt mezítláb vagy papucsban, hatalmas szívvel és élvezettel” – tette hozzá a misszió tagja.

A kórházról részletesen már dr. Tóth Zsuzsanna beszélt. Mint mondta egy alapítvány által fenntartott létesítményről van szó, mely minimális felszereléssel rendelkezik. „Benedict doktornak azt mondtam, hogy az én szememben ő egy igazi hős, mert olyan alázattal végzi a munkáját és olyan tisztelettel övezik a betegek, hogy az lenyűgöző. A páciensek fizetnek a szolgáltatásokért, de nagyon sok eszközük vagy elavult, vagy elromlott, így nagyon hálásak voltak azokért az adományokért amiket mi Magyarországról hoztunk. Nagyon sok segítségére lenne még szükségük, ezen fogunk még dolgozni, hogy otthonról hogyan tudnánk majd támogatni a kórházat a későbbiekben is” – árulta el Zsuzsanna.

Szívbemarkoló élményekből tehát ezúttal sem volt hiány, s bár igyekeztek ezekre a hatásokra felkészülni az önkéntesek, van amire nem lehet. „Mindenkit megérint ha egy kisgyereket lát az iskolában, vagy éppen a kórházban, nagyon sok esetet megkönnyeztünk és ilyenkor rájövünk, milyen szerencsések vagyunk, hogy ott élhetünk ahol” – fogalmazott a telefonbeszélgetésünk során Papp Zoltán.

Bár az utak kiszámíthatatlanok, a csapat indul tovább, egy kávéültetvényre is ellátogatnak majd, természetesen erről is tudósítunk, érdemes lesz velünk tartani a továbbiakban is.

A rádióban készült beszélgetés már visszahallgatható: