A szokásosnál is sűrűbb volt magyar szempontból a keddi versenynap, hiszen több helyen is voltak magyar, éremre esélyes versenyzők, nehéz volt tehát dönteni, hogy a tudósítók melyik eseményt kövessék élőben. Reggel és délelőtt a kajakosok és Berecz Zsombor, délután pedig a birkózók küzdöttek a dobogós helyekért.

A főszereplők pedig a Lőrincz testvérek voltak. Viktor a 87kg-osok között jutott a szerdai döntőbe, bátyja Tamás pedig aranyérmet szerzett a 77kg-os súlycsoportban. Viktorral a saját elődöntője után, Tamással az olimpiai bajnoki cím megszerzését kovrtően beszélgettünk. 

“A meccs elején bealudtam egy kicsit, de tudtam, hogy mik az egyiptomi kedvenc és fogásai, a tatai edzőtáborban sokat birkóztam ellene, és azért tudott meglepetést okozni. A vezetésénél is nyugodt maradtam, tudtam azt, hogy megfordítom a meccset, hittem abban a melóban, amit elvégeztem, és abban amit csinálok már évek óta, hogy felőrölöm az ellenfeleimet” – mondta Lőrincz Viktor rögtön a Mohamed Metwally elleni győztes elődönt után a birkózószőnyeg és az öltöző közötti zónában.

“Éreztem, hogy ezt az iramot nem tudja megfékezni, és jópárszor le is fejelt, ezzel is a tempó lassítás a volt a célja. Annak külön örülök, hogy nem repedt fel a szemhéjam. Fáradt már és a billentésemre rálépett, biztos voltam benne, ha ezt megcsinálom pontot kapok érte, csak azt nem tudtam, hogy kettőt vagy négyet. Négy lett, aztán annyira begőzölt, hogy megint kétszer lefejelt, nem is értem, mi volt ezzel a célja” – mesélte tovább a meccsen történteket Viktor.

Lőrincz Viktor mentálisan annyira erős, mint még talán soha, a felkészülésnek erre a részére külön figyelmet fordítottak.

“Volt egy térdműtétem és a Covidba is rendesen belemásztam, utána pedig hatalmas melóba kezdtem az edzőimmel, és nagyon megnyomtuk ezt az egy évet az olimpia előtt. A mentális felkészülés fontos, nem akartam abba a hibába esni, mint Rióban. Stabil voltam fejben, nagyon szeretném ezt holnapra, a döntőre is átmenteni” – eleveníti fel az olimpia előtti kemény időszakot Lőrincz Viktor.

“Számomra nagy inspiráció volt az, ahogy a testvérem küzdött, és ha ő ezt tudja, akkor kutya kötelességem nekem is így tenni. A név kötelez. Szépen lépkedtünk mindig előre, és mindig új célokat tűztük ki magunk elé. És ez nagyon fontos része volt a pályafutásuknak, hogy mindig ott voltunk egymásnak, és nem elégedtünk meg azzal, amit addig elértünk. Volt, hogy nekem volt hullámvölgyem, volt, hogy neki. Rio után abba akarta hagyni a birkózást, akkor úgy rángattam vissza, hogy ezt felejtse el, és tessék, itt van az eredménye” – zárta a beszélgetést a fiatalabb Lőrincz-fiú, aki már rohant is megnézni testvére döntőjét, amelyen Tamás aranyérmet szerzett a kötöttfogásúak 77 kilogrammos súlycsoportjában, miután óriási csatában 2:1-re legyőzte a kirgiz Akzsol Mahmudovot.

Tamás az eredményhirdetést követően nyilatkozott a Győr Plusznak. A regnáló Európa-bajnok, világbajnok és olimpiai bajnok egy személyben:

“Hihetetlen pillanat volt, szinte nem is emlékszem, mi volt a döntő utáni másodpercekben. Egyszer csak azt éreztem, hogy ott a Sike Bandi és hogy eldőlünk valamiért. Szenzációs volt ott állni a dobogón és fogni ezt az érmet. Alig várom már, hogy megöleljem a gyerekeimet, és a nyakukba akasszam ezt a medált” – meséli könnyek között Lőrincz Tamás, aki arra is reagált, amit testvére említett, hogy Rio után majdnem abbahagyta a birkózást.

“A riói olimpia előtt sokat fogytam, nekem ott ment el az egész. De ami ott Viktorral történt engem annyira megviselt, hogy teljesen hitehagyott lettem. Őt érte a nagyobb trauma, tőle vették el a harmadik helyet, és benne volt több erő, ő rugdosott át a holtponton. Sokszor elmondta, hogy nem adhatjuk fel, nem engedhetjük, hogy ezt tegyék velünk”

A döntő előtt a fiúk csak pár szót beszéltek egymással. Egyikük sem akarta, hogy Tamást ez vegye ki abból a lelkiállapotból, hogy a döntőre koncentráljon.

“A paravánok mögött bujkáltam és csak néha néztem be. Nagyon vissza kellett fognom magam, csak egy pillanatra mentem oda hozzá, adtam egy puszit a homlokára és mentem is vissza készülődni. Az első felét megcsináltuk, holnap jön a második!”

Tamás azt mondta, a döntő eleje meglepte, az, amilyen lendülettel az ellenfele kezdett.

“Azt gondoltam, hogy ha ilyen lendülettel jön, akkor ez ennyi volt, ha ezt hat percig így bírni fogja. Egy húsz után már én irányítottam. A védekezésem végig rendben volt. Az olimpia előtt megsérült a bordám, és valószínűleg annyira feltettem, hogy hihetetlen jól ment s védekezés”

Lőrincz Tamás egész nap elvonult a világ elől, hiszen nem akart testvére miatt izgulni. Kikapcsolt telefont, tévét, minden információforrást.

“Ez így volt, csak akkor bejött Szőke Alex a szobába, leült és bekapcsolta a tévét. De Viktor jól állt, éppen a nemet ellenfelét győzte le. Jó testvérek vagyunk, mindig itt voltunk egymásnak, es mindenben segítettük a másikat.”

Lőrincz Tamás olimpiai bajnok!