Tokió2020
Ötödik lett a Szvitacs-Arlóy páros asztaliteniszben
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Nem jutott elődöntőbe, így az ötödik helyen végzett Szvitacs Alexa és Arlóy Zsófia az asztaliteniszezők csapatversenyében szerdán a tokiói paralimpián.
A magyarok az S9-10-es kategória negyeddöntőjében 2-0-ra kaptak ki a kínai származású játékosokkal felálló ausztráloktól, akik egyesben megnyerték a 9-es, illetve a 10-es kategória versenyét.
Szvitacs az egyik ellenféllel, Lei Li Nával már találkozott egyesben az S9-esek elődöntőjében, ahol komoly küzdelemben, 3-2-re kapott ki a későbbi aranyérmestől. Az egyébként S8-as, vagyis komolyabb sérültséget jelző kategóriában versenyző, genetikai rendellenességgel született Arlóynak feljebb kellett játszania, ami eleve gyengítette a magyarok esélyét.
A papírforma a párosmeccsen egyértelműen érvényesült, 3-0 lett oda, majd a 2019-ben Európa-bajnok, a tokiói paralimpián egyesben bronzérmes Szvitacs – aki 2018-ban toxikus sokk szindrómát kapott, emiatt amputálni kellett a bal alkarját és lábujjait – Yang Qiannal mérkőzött meg. Ez a párharc sem tartogatott sok sikert magyar szempontból, megint három szett elég volt az ausztrál győzelemhez, ezzel pedig véget is ért az összecsapás.
“Amikor megláttuk a sorsolást, egyből tudtuk, hogy ez egy kemény feladat lesz. Két paralimpiai bajnokkal álltunk szemben. Alapvetően az volt a célunk, hogy a lehető legjobbunkat nyújtsuk, és hozzuk ki magunkból azt, amit lehet” – kezdte értékelését az MTI-nek Arlóy.
Elmondta még, hogy egyesben is, melyben a negyeddöntőben búcsúzott, az volt a célja, hogy a lehető legjobbját nyújtsa.
“Amikor kikaptam a norvég játékostól, némileg el voltam keseredve, mert volt sanszom ellene. De ha azt nézem, hogy egyéniben csak egy kétszeres paralimpiai bajnoktól meg egy Európa-bajnoktól kaptam ki, akkor azt mondom, hogy nem lehetek csalódott. Különösen azok után, amiken az elmúlt egy évben keresztül mentem. Voltak sérülések, volt hullámvasút a pandémia meg a kvótaszerzés miatt. Nekem két hónapja lett biztos a kvótám. Azért az elmúlt időszakban ez nem könnyítette meg a helyzetem. Szóval azt gondolom, hogy ahogy egyre telik az idő, szép lassan képes leszek az itteni teljesítményemnek tiszta szívből örülni.”
Szvitacs Alexa, aki egyesben az aranyéremért jött Tokióba, arra kérdésre, hogy tud-e már örülni a bronznak, úgy reagált: “Mindenki győzni akar, aki idejön, tehát szerintem ez egy normális hozzáállás. Rajtam volt a nagy teher, mert mindenki várta a nagy eredményt, én is magamtól, de tényleg az volt a fő cél, hogy éremmel menjek haza, és ezt sikerült teljesíteni. Nem arról van szó, hogy nem tudok örülni a bronzéremnek, mert tudok neki örülni, csak aki látta az elődöntőt, az látta, hogy 2-0-ra vezettem, és inkább azért fáj a vereség, mert meg lehetett volna. Ha 3-0-ra kikapok, akkor semmi baj nincs, óriás mosollyal vagyok egész nap a teremben, mert megvan a bronzérem.”
A paralimpián mutatott játékával egyébként nem volt elégedett, de megjegyezte, hogy még nem utazott ennyire távolra az otthonától a betegsége óta, és bár próbált felkészülni, de nem bírta a lába, csonthártyagyulladást kapott, és kezelésre szorult.
“Én egyszer kijelentettem, hogy szeretnék a dobogó legfelső fokára állni, és ahogy ismerem magam, addig megyek úgyis és addig csinálom, amíg ez nem fog sikerülni” – szögezte le.
A női páros búcsújával véget ért a magyar asztaliteniszezők tokiói szereplése.
“Úgy gondolom, hogy a magyar asztalitenisz jelenlegi helyzetében, ha egy paralimpiai bajnoki címünk van és egy paralimpiai bronzérmünk, az mindenképpen nagyon dicséretes és szép eredmény – hangsúlyozta Vígh Zsolt szövetségi kapitány, aki szerint Major Endre és Arlóy Zsófia ötödik helye is nagyon értékes. Kitért Csonka Andrásra is, aki Rióban ezüstérmes volt, most pedig a nyolcaddöntőben kiesett.
“Andris felkészülését rettentő sok dolog nehezítette, ő kétszer volt covidos. Az, hogy kijutott egyáltalán az olimpiára és itt partiban volt a bronzérmessel, biztató jel”.
A kapitány úgy véli, hogy csapatban már az érdem, hogy a szűk mezőnyökbe magyar együttesek is befértek.
“Alexa esetében annyit jegyeznék még meg, hogy ő gyakorlatilag csak kínaitól kapott ki, teljesen mindegy, hogy ausztrál vagy kínai színekben játszott. A párizsi paralimpiára úgy kell készülni, hogy az ázsiaiak a legnagyobb riválisok. A paralimpiai bajnok Pálos Péter teljesítményére pedig én szerintem csak szuperlatívuszokat lehet használni, hiszen vesztett állásokból nyerte sorra a meccseit, ami csoda kategória volt. Azt gondolom, hogy tisztesen helytálltunk. Elégedett vagyok, de megelégedett soha nem lehet az ember” – jelentette ki a kapitány.