Amikor megérkeztek az első hírek arról, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, még nagyon nehéz volt elhinni, hogy ez a valóság, és nem csak egy rossz álom. Innen, több száz kilométerről is megdöbbentő, és riasztó ez a harci állapot, ám testközelből átélni, és megküzdeni szinte szó szerint a szabad életért, elképesztően nehéz lehet. A két ország katonai tevékenységeiről sokat hallani, de mi kíváncsiak voltunk, hogy civilként, Ukrajnában élő magyarként, hogyan lehetett, vagy lehet feldolgozni a történteket.

Beszélgető partnerünk neve elhallgatását kérte. Ő a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen már átjutott a határon, jelenleg Szabolcsban, rokonoknál húzza meg magát. Ahogy ő is mondta, mindenképp közel szeretne maradni a határhoz, hátha adódik lehetőség arra, hogy segíteni tudjon a kint ragadt családtagoknak, barátoknak.

GYP: Mit éreztetek tegnap hajnalban, amikor meghallottátok az első híreket a támadásról?

V: Még mindig nem tértem magamhoz teljesen. Tegnap hajnalban még fel sem tudtuk fogni hogy mi történt, talán most tudatosodik, hogy mekkora nagy a baj. Olyan, mint egy rémálom. Egymást hívogattuk, kérdezgettük, hogy mi történik, nem tudtuk elhinni. Nyilván tudtuk, hogy van esély a háborúra, de senki nem hitte el amíg meg nem történt. Amikor ez valósággá válik, az megemészthetetlen érzés.

GYP: Mezőkaszony felől indultál el a határra, szerencsére át tudtál jutni. Mi a helyzet a többiekkel, a családoddal?

V: Az volt a probléma, hogy annak idején édesapám elküldött a hadseregbe, hogy férfiasodjak… Egyértelmű volt, hogy be akarnak majd hívni katonának. Őszintén megmondom, nem tudom mit tettem volna egy ilyen modern háborúban. A családom azonnal mindent megtett azért, hogy kijuttassanak. Sajnos vannak, akik nem tudnak utánam jönni mert nincs útlevelük, a határon pedig iszonyatos a tömeg. A Kárpátokban több kilométeres autósor áll, de valószínű őket már nem engedik ki. Mindenki pánikol, sír, de az emberek próbálnak a gyerekeik előtt erősek maradni.

Leültem az ágyamra és nem tudtam hogy egy új élethez mit kell bepakolni.

GYP: Mit hallasz, mennyit változott a helyzet?

V: Kezd körvonalazódni az emberekben hogy mi történik, és azt érzem, hogy ma már sokkal nagyobb a félelem. Sok bombatámadás történt, megszámlálhatatlan. Ez egy olyan helyzet, amire nem lehet felkészülni. Soha nem gondoltam volna, hogy a mi életünkben ilyen megtörténhet. Azt hallani, hogy az ukrán elnök fel akarja adni, így talán az egész hamar véget érhet.

Mindegy már nekünk, hogy oroszok leszünk, németek, vagy kínaiak, csak legyen vége!

A teljes beszélgetés itt visszahallgatható: