Három hete zajlik a háború Ukrajnában. Az orosz páncélos hadosztályok legendája egyelőre legenda maradt, az ukránok a nyugati elemzőket is meglepve nagyobb ellenállást fejtenek ki, mint várható volt. Ebben nagy szerepe van egy török fejlesztésű drónnak, a Bayraktar TB2-nek.

A technológiai fejlődés folyamatos és kérlelhetetlen folyományaként manapság már nem szokatlan látvány a fejünk felett átrepülő drón. Azonban a polgári életbe alig egy évtizede belépett eszközök több évtizedre visszamenő ősökkel rendelkeznek: a pilóta nélkül repülőgépek, azaz UAV-ok (Unmanned Aerial Vehicle) régóta részei a hadviselésnek és a tudományos kutatásoknak is. Elég csak a pár napja nagy port kavart szovjet drónra gondolni, ami Magyarországon is átrepült: a Tu-141 az 1970-es évek terméke.

A modern hadviselés drónjai több száz, akár több ezer kilométerről képesek precíz csapásokat mérni távoli célpontokra, mindezt távirányítással vezérelve. Az Egyesült Államok ebben is élen járt sokáig, az afganisztáni és iraki háború során még sokszor nehézségekbe ütköző dróncsapások (a hegyvidéken könnyű volt elrejtőzni barlangokba, szakadékokba a hangos, alacsonyan repülő gépek elől) a szíriai háborúban már állandó jellegű hadműveletté váltak. És bár sokszor éri kritika, hogy az így irányított rakétatámadások civil életeket is követelnek, azok az államok, ahol a kutatásra elegendő kapacitás jut, egyértelműen a drónok irányába fejlesztik a légierejüket.

Így van ezzel Törökország is, amelyet hagyományosan a NATO egyik legerősebb seregeként tartanak számon az USA mögött.

A drónokkal való hadviselés ikonikus fejlesztése az amerikai Predator drón (teljes nevén General Atomics MQ-1 Predator), amelyet először 1995-ben gyártottak, és már a délszláv háborúban is használta a NATO (érdekesség, hogy Magyarországon is állomásoztak egy időben Predatorok, méghozzá Taszáron). A gép alapvető méretei a következőképp néznek ki: 8,2 méter hosszú, 14,8 méter a szárnyfesztávolság, 2,1 méter magas, és üresen is 510 kilogrammot nyom, ez teljesen feltankolva, fegyverezve egy tonnánál is többre nő.

A Predator sokoldalú eszköz, elméleti hatótávja 1 250 km, és 7,6 km-es magasságban is képes repülni 217 km/h-ás sebességgel, amivel mélységi felderítésre is alkalmas. Különböző célú rakétákból 2-6 darabot lehet rá felszerelni. Pontos becslések nincsenek az árát illetően, de iparági szakértők 40 millió dollár (~13,4 milliárd forint) körülire saccolják egy drón, plusz a vezérlőegység árát (ez utóbbi két személyes, a kezdeti időkben így nézett ki):

Törökország egyik “slágerterméke” a 2014-es, sikeres repülési tesztek óta a Bayraktar TB. Sok összevetésben a Predatorral mérik össze, bár az alap konstrukció más célú: a Bayraktar 150 km-es hatótávolságú, tehát felderítésre kevésbé alkalmas, viszont akár 8 km-es magasságba is képes emelkedni, végsebessége eléri a 220 km/h-t. Fontos különbség, hogy 4 nagyméretű, lézeres vezérlésű “okos”rakéta a fegyverzete, hasonlóból a Predator csak 2 darabot tud magával vinni. Méreteiben hasonló a Predatorhoz: 6,5 méter hosszú, 12 méter a szárnyfesztávolság, és 2,2 méter magas. A fegyverzete teszi igazán különlegessé a drónt: akár 14 kilométeres távolságból képes áthatolni 20 centiméternyi megerősített acélon; jelenleg az Ukrajnában feltűnt orosz páncélosok közül egyik sem rendelkezik ilyen jellegű védelemmel.

A Bayraktar vezérlése egyszerűbb, és egyelőre bár a kis létszám miatt jelentős előnyt nem, csak kiugró jellegű sikereket érnek el a drónokkal, könnyen lehet, hogy az Oroszországgal szemben szokatlanul kemény hangot megütő Törökország további gépeket fog szállítani a védekező félnek.

Felhasznált irodalom: armedforces.eu 1, 2, Oryx

Korábban írtuk:

Ukrán trófea lesz a hátrahagyott orosz haditechnikából