A motiváció hajlandóság a cselekvésre. Tanulóknál gyakori probléma, hogy nincs hajlandóságuk a tanulásra.

Mivel bírjuk rá a gyereket a tanulásra?

Az életünkben nagyon sok mindent örömmel és motiváltan csinálunk, akár hosszú távon is. Sajnos a motiváció nem úgy működik, hogy: ,,Gyere fiam ülj le, most akkor motivállak!” Érezni ugye, hogy ez viccnek is rossz. A tanulókat sem egy dolog motiválja, mégis nehéz sokszor rábírni a gyerekeket a tanulásra. Hol rejtőzik ilyenkor a motiváció? Előfordul, hogy a szülő pénzt ad gyerekének a jó teljesítményért. A dolog addig működik kiválóan, míg a gyermek a legmodernebb okostelefon árához viszonyítva, még több pénzt kér a még jobb jegyért. Az sem jó, ha abban nő fel a gyermekünk, hogy a nagyobb teljesítményért több pénz jár, mivel a munka világában ez nem feltétlen lesz jellemző. (Sőt, a munkapszichológusok szerint, a ritkán adott, de nagyobb összeg motiválóbb a munkahelyen.)

Tudásvágy és érdeklődés

A „ha-akkor” típusú jutalmak egy idő után megölik a belső motivációt, mert a jutalomra koncentrál a gyermek és nem az őt ért tanulási élményekre és az elérendő célra. A célja a jutalom lesz, a gyermek magatartása inkább a jutalomtól függ. A motiváció másik, de egészen hasonló útja az, ha a gyermek azért tesz meg dolgokat, hogy kapjon vagy éppen ne kapjon valamit. Például azért tanul, hogy jó jegyet kapjon és ne kapjon egyest. Ez egy jutalmazás-büntetés motiváció, ami szintén hosszan kitart, akár a tanulmányok során is. Hol marad viszont az érdeklődés? Biztos, hogy kamaszkorban is működni fog? Az igazi értékes motiváció az, ha a megismerési vágy viszi előre a gyermeket a tanulásban. Ekkor elérheti azt az állapotot, amikor a tudásvágy és érdeklődés, mint belső szükséglet hajtja. Ez ad kitartást és igazi tanulási élményeket.

Legalkalmasabb terep a család

A jól motiválhatóságot viszont nem feltétlenül a tanulás folyamatában tanulja meg a gyermek, hanem számos más területen a családban és az iskolában. Első és legalkalmasabb terep a család, a motiváció kialakítására. Egy közös játékban megtalálható az öröm, a kíváncsiság, az érdeklődés, a küzdés és még sok másfajta érzést, amit a gyermek „levesz”, beépít és továbbfejleszt magában.

Tűzzünk ki célokat

Szükségszerű rendszeresen beszélgetni a tanulóval. Így év elején például átnézni vele az új könyveket, megkérdezni tőle, hogy szerinte miben lesz sikeres idén? Mi fog előre láthatólag nehézséget jelenteni számára az év során? Miben kér majd segítséget a tanulás folyamatában, mi az, amit önállóan is tud csinálni? Fel kell kelteni az érdeklődését a könyvek iránt, de a saját képessége iránt is. Tűzzön ki célokat már év elején. Vágyjon az önállóságra és kívánja a sikert. Felnőtt életének ez lesz az alapja. A jutalom pedig maga a cél elérése lesz és az odavezető út.

Bizalommal fordulni a tanáraihoz

Bizalommal kell fordulni a pedagógusokhoz. Meg kell kérdezni a tanárait, hogy milyen tevékenységekben merül el a gyermek hosszabban, mikor csillog a szeme igazán, mikor szűnik meg számára a világ. Nagyon lényeges az iskola és a szülői ház partnersége ebben is. Bátran fordulhatunk külső szakemberhez is, akivel közösen lehet kialakítania célt és a hozzá vezető stratégiát. Töretlen fejlődést kívánok az új tanévben!

Jó tudni!

Az érdekes és változatos játékokban, feladatokban, a tartalmas beszélgetésekben, az önálló szárnypróbálgatásokban megtanul önmagára és a másikra is figyelni a gyermekünk. Kitartást és türelmet tanul, együttműködést, kreatívvá és sikerkeresővé válik.