Hirtelen elkezdtem erősen tüsszögni. Ezért nem is volt kérdés, hogy most a kora tavasszal kezdődő légúti allergiáról kell írnom. Ilyenkor a legtöbb allergiás panaszt a fák pollenje váltja ki, amire az erre érzékenyeknek minden esélyük megvan, hiszen a világon körülbelül hetven faféle bocsát ki allergiát okozó pollent.

Korábban nem volt ennyi allergia?

Feltehetően nem volt. Legalábbis a köznyelvben évtizedekkel ezelőtt sokkal inkább a „tavaszi megfázás és nátha” kifejezéseket használtuk, ami hasonló tüneteket produkálhat. Egy biztos, hogy a rengeteg megevett, megivott kemikália és a légzésünk során szervezetünkbe kerülő kipufogógáz és égéstermék jelentősen fokozhatja immunrendszerünk működését, melynek egyik megnyilvánulási formája az allergia is lehet. A pollenek ugyanis végigkísérik az emberiség történelmét, hiszen minden évben mikroszkopikus méretű pollen-szemcsék milliárdjai kelnek útra a légáramlatokkal, melyek küldetése, hogy az ugyanahhoz a fajhoz tartozó másik növényt megtermékenyítsék. A kisméretű, száraz és könnyű pollenszemcsék akár több száz kilométert is képesek megtenni, ezért érthető, hogy a lokális fa kivágások miért nem oldják meg az allergiás panaszokat, annak ellenére, hogy a pollen koncentrációjának csökkenése azért jelentős enyhülést hozhat.

Áprilisban a nyárfa, éger, mogyoró és kőris

Áprilisban elsősorban a nyárfa, éger, mogyoró és kőris pollenje található a levegőben, különösen a melegebb, száraz, szeles napokon. Praktikus megfigyelés, hogy míg vidéken, különösen a szántóföldekkel körülvett területeken napközben a legnagyobb a levegő pollentartalma és estére csökken. Nagyvárosokban ez fordított, inkább az esti órákban mérhető a magasabb pollenszám. Ilyenkor érdemes az allergiás embereknek zárt térben tartózkodni.

Miért tüsszögünk ilyenkor?

Amikor a pollenszemcsék az orrba, a szájba, a garatba és a szem nyálkahártyájára jutnak, rátapadnak a kötőhártyára, és ott helyi allergiás gyulladásos reakciót provokálnak. Ilyenkor a helyi idegvégződések ingerlése okozza a szem és orrviszketést, a tüsszögést, és a fokozott váladéktermelődést. Ezt követően az orrdugulást már a nyálkahártya duzzanata mellett a következményes kóros helyi értágulat váltja ki, ami krónikussá is válhat. Súlyosabb esetekben a folyamat az alsóbb légutakra is ráterjedhet, ami asztmához hasonló nehézlégzéses tüneteket is provokálhat.

Mit lehet tenni?

Mindenekelőtt forduljunk allergológus szakemberhez, és mielőbb vizsgáltassuk ki magunkat, hogy megtudjuk, valójában mire is vagyunk fokozottan érzékenyek. Számos helyileg ható modern orrspray, szemcsepp és szisztémásan az egész szervezetben ható allergia elleni gyógyszer van forgalomban. Nem érdemes azonban orvosi tanács nélkül próbálkozni, mert könnyen mellényúlhatunk és fölösleges kellemetlen köröket futhatunk javulás esélye nélkül. Akik már ismert és tapasztalt allergiások, azoknak érdemes még az aktuális pollenszezon előtt felkészülni a gyógyszerekkel és legalább egy héttel korábban elkezdeni a kezelést, nem megvárva, hogy elinduljon szervezetükben a túlérzékenység kiváltotta gyulladásos reakció.

A szteroid kétélű fegyver!

A szteroid tartalmú injekciók ilyenkor csodát tehetnek: egy nap alatt el tudják fújni az allergiás tüneteket. Arra azonban nagyon vigyázni kell, hogy a szénhidrát-háztartást pillanatok alatt felboríthatják és az egekbe tudják emelni a vérnyomást. Nem beszélve a kellemetlen gyomorpanaszokról, ami az arra hajlamosaknál akár fekélybetegséggel is végződhet. Ilyenkor nem árt előtte belgyógyásszal is konzultálni.

Praktikus tanácsok

Amellett, hogy arról már írtunk, hogy kinek milyen napszakokban érdemes „bezárkózni”, hasznos lehet a naponta többszöri hideg vizes, szappanos kéz, kar és arcmosás. Hazaérve az inget, pólót és nadrágot azonnal le kell cserélni, mert a pollenek megtapadnak a ruházaton. Ilyen időszakban lehetőleg kerüljük a gyakori szellőztetést. Kerüljük az édes, cukros ételeket. Az orrgarat enyhén sós vizes átöblítése kellemetlenül hangzik, de komoly enyhülést hozhat. Emellett nem árt az ágynemünket is sokkal gyakrabban cserélni, mint a pollenmentes időszakban.

Szerző: Prof. dr. Dézsi Csaba András belgyógyász, kardiológus osztályvezető főorvos