Nap mint nap hallhatunk vagy olvashatunk arról, hogy milyen veszélyes a konyhasó, vagyis a nátrium-klorid fogyasztása. Emeli a vérnyomást, fokozza a szívkoszorúér-betegség és a stroke kockázatát. A magas sótartalmú étrend állítólag felelős lehet az időskori szellemi, kognitív hanyatlásért is és hosszabb távon a vese működését is károsíthatja.

A nátriumhiány veszélyei

Érdekes, hogy ha minél inkább sózzuk az ételeket, annál inkább kívánjuk annak sós ízét, ami egy olyan ördögi kör, amiből csak komoly elhatározással lehet kikecmeregni. Számos esetben például az ujjak megduzzadása is a túlzott sóbevitel első jele lehet. A másik oldalról viszont a szervezetben kialakuló nátriumhiány (laboratóriumi leleten: Na) is jelentős egészségügyi problémákhoz vezethet. Amennyiben a szérum nátrium értéke tartósan 135 mmol/l alá esik, levertség, majd zavartság, illetve izomrángások jelentkezhetnek. Ha lassan esik a nátriumszint, akkor ezek a tünetek fokozatosan jelentkeznek. 120 mmol/l alatti szérum nátriumszint alatt fejfájás, hányinger, az agynyomás-fokozódás jelei észlelhetők és súlyos esetben epileptikus görcsrohamokkal, végül halállal is végződhet. Ennek oka általában a jelentősen eltúlzott sómentes folyadékbevitel, illetve hányás, hasmenés lehet, de egyéb, a szervezet vízvisszatartásával járó konkrét kórállapotok, mint a veseelégtelenség, szívelégtelenség, mellékvese-elégtelenség, a pajzsmirigy alulműködése is állhat a háttérben. Az ész nélkül végzett léböjtkúrák is vezethetnek súlyos, akár halált okozó hiponatrémiához, vagyis nátriumhiányhoz. Tanulmányainkból még emlékezhetünk arra, hogy például a nagy fizikai terhelésnek kitett dolgozók, vagy akik melegben dolgoznak, védőitalként sózott vizet kapnak. Na, hát ezért.

Az élelmiszerek sótartalma

A kenyérben, a tartósított húsokban, az öntetekben, a sajtokban és még hosszasan sorolhatnám, hogy hányféle ételben van hozzáadott só. Ezért annak, aki a klasszikus táplálkozás híve, nem kell külön megsózni az ételt, van abban általában elég. A diétázók és a sószegény étrenden élők esetében sem kell megijedni, csak időnként ellenőriztetni kell a vérből a nátrium, a kálium és a magnézium szintjét, valamint a vese és a májfunkció értékeit. Ez hatványozottan fontos azok esetében, akiknél hányással, hasmenéssel együtt járó kórállapot jelentkezik, vagy például vízhajtót szednek, esetleg napi 3-4 liternél több vizet fogyasztanak.

Fontos az egyensúly

Fontos tehát az egyensúly ezen a téren is. Szervezetünk sérülékeny, és hosszú távon nem bírja a szélsőséges helyzeteket. Ezért ne kezdjünk például orvosi felügyelet nélkül drasztikus, gyors fogyást ígérő egyoldalú diétába. Figyeljünk az idős hozzátartozóinkra, mert a nagyfokú enerváltság, kedvetlenség vagy akár a meglepő zavartságot sem biztos, hogy „hangulatjavító” gyógyszerekkel kell mindig kezelni. A sportolók vagy például szaunázók, akik jelentősebb mennyiségű folyadékot isznak, figyeljenek arra, hogy az optimális sótartalmú legyen.

Jó tudni!

A természetes, kiegyensúlyozott étkezés általában biztosítja a napi megfelelő sóbevitelt. Mondhatjuk, hogy ez optimális esetben napi 6-8 gramm körüli lehet. Ezzel persze nem állítunk semmi praktikusat, hiszen nem tudjuk pontosan lemérni a hétköznapokban a NaCl-fogyasztásunkat. Ugyanis a só számos ételben, néha a kelleténél nagyobb mértékben is benne van. Az biztos, hogy egyes gyorséttermek „túlsózzák” az ételeket. Egyszerűen azért, mert sokan így „ízletesebbnek” érzik, pedig csak az történik, hogy az étel igazi, talán kevéssé markáns íze helyett a sót érzik. Másik oldalról viszont szomjasabbak is lesznek tőle, ami szépen megnöveli az italfogyasztásukat.

Szerző: Prof. dr. Dézsi Csaba András belgyógyász, kardiológus osztályvezető főorvos