Míg az elmúlt évtizedekben a civilizációs betegségek között csupán testi betegségek szerepeltek – mint például az elhízás, a magasvérnyomás, a cukorbetegség, a magas vérzsírszintek vagy az allergia –, mostanra már az álmatlanság (inszomnia) is ezen, életmóddal jelentős összefüggést mutató betegségek sorába emelkedett.

Az álmatlanság figyelmeztető jel

Alig van olyan szerencsés ember, akit nem gyötörtek volna hosszabb vagy rövidebb ideig álmatlan éjszakák. Az álmatlanság figyelmeztető jel: arra utal, hogy a testi vagy a lelki egészség megbillent, a szervezet működésének egyensúlya felborult, és lappangó, felderítésre szoruló testi vagy lelki kórállapot állhat fenn. Statisztikai adatok szerint az időszakosan előforduló álmatlanság (inszomnia) a nők 47.9 százalékánál, míg a férfiaknál 38.5 százalékánál fordul elő. A tartósan fennálló álmatlanság előfordulási gyakorisága nők körében 24.8 százalék, férfiak esetében 18.1 százalékos gyakoriságú. Az 55 év feletti korosztály ebből a szempontból még inkább fokozottan veszélyeztetett, az alvászavarok előfordulási gyakorisága náluk 67 százalékos.

Mikor beszélhetünk kóros álmatlanságról?

Inszomnia-betegség fennállása esetén nem csupán az el- vagy átalvás zavarával, illetőleg túl korai felébredéssel kell számolnunk, hanem az alváshiány másnapi következményeivel is. Éppen ezért használatos az alvás-ébrenlét zavar kifejezés. A másnapi következmények közül az ingerlékenység, az irritábilitás, a hangulati labilitás, a reakció-idő megnyúlása, a figyelmetlenség és koncentráció-zavar emelendő ki. Inszomnia-betegségről beszélünk, ha az álmatlanság hetente legalább három alkalommal jelentkezik, és három hónapon keresztül fennáll, annak ellenére, hogy az alvás lehetősége adott volna. Az inszomnia diagnózisának felállítása egyrészről a jelenlévő tüneteken, másrészről a vizsgálati eredményeken alapul.

A felnőttkori inszomnia általános kritériumai

A Nemzetközi Alvástársaság diagnosztikus rendszere szerint:

A Az elalvásnak vagy az alvás fenntartásának zavara, vagy korai ébredés, vagy rendszeresen nem pihentető, gyenge minőségű alvás.
B A fenti alvási nehézségek a megfelelő alvási lehetőség és megfelelő alvási körülmények ellenére is fennállnak.
C Az éjszakai alvási nehézségek mellett legalább egy fennáll az alábbi nappali tünetekből:
• Fáradtság vagy rossz közérzet
• A figyelem, a koncentrálóképesség, vagy a memória romlása
• Szociális, munkahelyi vagy iskolai teljesítményromlás
• Hangulatzavar vagy irritábilitás
• Nappali álmosság
• Az energiaszint, a motiváció vagy a kezdeményezőkészség csökkenése
• Hibák és/vagy balesetek a munkahelyen vagy vezetés közben
• Feszültség, fejfájás vagy gasztrointesztinális tünetek az alvászavarral kapcsolatban
• Aggodalmak és félelmek az alvással kapcsolatban

Az álmatlanság pszichoszomatikus tünetei

Az inszomnia hátterében 50–50 százalékos megoszlással fordulhat elő testi vagy pszichés eltérés, megbetegedés. Elsőként is fontos meghatározó tényező (etiológiai faktor) az életmód szerepe. A XXI. század felgyorsult élettempója már önmagában sem kedvez a nyugodt alvásnak. Az időhiány és az idő nyomasztó szorítása kedvez a serkentő anyagok (mint a koffein) fogyasztásának, melyek hatása kedvezőtlen a pihentető alvásra, de a számítógép/mobiltelefon kijelzők vagy az éjszakai fényszennyezés önmagában is kóroki faktor lehet. Az álmatlanság kényszerű életmódbeli oka lehet a shift-work, a váltott műszakos munkarend is.

Az inszomnia megjelenési formái

Az álmatlanság jelentkezhet az elalvás zavaraként, nehézséget jelenthet a folyamatos alvás (átalvási zavar), amikor gyakori felébredések és tartósan ébren töltött időszakok zavarják meg az alvásperiódust, vagy lerövidülhet az alvásidő, a túl korai felébredéssel.

Szerző: Dr. Radics Judit pszichiáter, pszichoterapeuta, alvásszakértő főorvos és Kovács Gábor táplálkozás-terapeuta