Több mint egy hónapja az emberek többsége otthon van a koronavírus-járvány miatt. Vagy azért, mert kell, vagy azért, mert ezt a védekezési módot választotta. Az idő nem múlik tétlenségben, nagyon sok időt töltünk home office-ban, online oktatás van a gyerekeknek, de vannak, akik most nem tudnak munkát végezni. Kovács Sára Judith életvezetési tanácsadó, párkapcsolati coach adott tanácsokat arra, hogyan lehet a család tagjainak életét „összefésülni” a jelenlegi helyzetben.

Szinte hihetetlennek tűnik, már lassan másfél hónapja, hogy otthon vagyunk, amely helyzethez nagyfokú türelemre van szükség minden családtag részéről, hogy alkalmazkodni tudjunk egymáshoz – kezdte a beszélgetést Kovács Sára Judith. Az összezártság a családban és a párkapcsolatban is kihívások elé állít bennünket, már eltelt több hét, hogy egyfajta kialakult rutin szerint éljük a mindennapokat. A türelem mellett a legfontosabb, hogy testi-lelki egészségben vészeljük át a karantén időszakát. Tudományos kutatások ajánlják, hogy évente három hét szabadságot vegyünk ki egyben. Az első hét, amikor megszokjuk, hogy kiestünk a napi rutinunkból, a középső hét az az időszak, amikor önfeledten tud kikapcsolódni az ember. A harmadik hétre pedig azért van szükség, hogy kezdjünk visszaváltani, visszavágyni a megszokott életritmusunkhoz, élettevékenységeinkhez.

Most a gyerekes családok hirtelen abba csöppentek, főleg az anyukák, hogy egyszerre dolgoznak otthon, tanulnak a gyerekekkel és végzik a szokásos házimunkát is, ami bizony nagyon nagy szervezőképességet igényel. Ahol nincsenek iskolás korú gyermekek, ott a mostani karanténos időszaknak is a szabadsághoz hasonló görbéje rajzolódott ki, vagyis az első héten vagy örült vagy esetleg megijedt az ember a hirtelen rászakadó otthon léttől. A második hétre már kialakult egyfajta menetrend a mindennapokra, akár van home office, akár nincs. „A harmadik héttől pedig az emberek kezdtek visszavágyni a munkahelyükre, mert nem véletlenül van az a mondás, hogy a jóból is megárt a sok” – mutatott rá az életvezetési tanácsadó hozzátéve, hogy a negyedik és ötödik héten az emberek már kezdenek „besokallni” az otthon léttől. A szakember tapasztalata szerint a legtöbbjüknél megmagyarázhatatlan, indok nélküli frusztráció alakul ki.

“Nem lehet mindent az időjárásra fogni, ez az ún. karanténbetegség”

– magyarázta Kovács Sára Judith azt a helyzetet, amikor az emberek már nagyon szeretnék folytatni mindennapi megszokott életüket annak ellenére, hogy a többség tudja, hogy saját és embertársait kell óvnia az otthon maradással.

A bezártság érint bennünket családilag és egyénileg is, hiszen eltérő napirend szerint éltünk. Most is vannak, akik dolgozni járnak, vannak, akik otthon dolgoznak, és vannak, akik most valamilyen okból nem tudnak munkát végezni. „Ahány ház, annyi szokás, különböző helyzetek és különbözőek a rá adható megoldások is” – elemezte a tanácsadó. Vannak családok, ahol minkét szülő otthon dolgozik és a gyerekek is otthon tanulnak, vannak, ahol csak az egyik fél dolgozik, a másik fél esetleg „teendő” nélkül maradt, és vannak olyan családok is, ahol az egyik dolgozni jár, míg a másikat home office-ba küldték. Az egyik legnehezebb helyzetnek azt látja a szakértő, amikor a férj esetleg munka nélkül marad, és a feleségnek vagy anyukának be kell járnia munkahelyére. A férfiaknak a családfenntartó szerep jutott, vagyis kódolva vannak erre a feladatra, önbecsülésüknek nagyon fontos, hogy hasznosnak érezzék magukat a társadalomban éppúgy, mint a családban betöltött szerepük miatt.

Az elvesztett munka a férfi önbecsülését aláássa.

Ilyenkor a nőnek nagyon türelmesnek kell lennie, fel kell ezt a helyzetet ismernie és tudatosítani magában. A bezártsággal ráadásul lehullanak az álarcok, mert különböző szerepekben vagyunk – pl. feleség, anya, munkatárs stb. -, és a mélyen bennünk lévő, rejtett tulajdonságaink ebben a több hete tartó bezártságban felszínre törnek. „Ilyenkor fordulhat elő az, hogy egy kedves, jó kedélyű, illemtudó férfi agresszívvá válik, vagy egyes szituáció bármelyik félből kihozza a legrosszabbat.

Hogyan tolerálható ez? Nem szabad rajta megsértődni”

– mutatott rá Kovács Sára Judith. A türelem mellett fontos, hogy számba kell venni, milyen élethelyzet váltotta ki a konfliktust. Amikor mindenkinél úgymond „pattanásig feszülnek az idegek”, nagyon nehéz a türelmesnek lenni és átgondoltan megélni a helyzetet. Jó feszültséglevezetés az otthoni félrevonulás, séta, futás, kutyasétáltatás.

Jellemző, hogy az addig nem tapasztalt helyzetekre nem ismerik a családtagok egymás reakcióit. Megtervezett napirend kell, amihez tartani kell magunkat. „Nem megengedhető, hogy a másikat hibáztatjuk, amiért mi türelmetlenek vagyunk vagy esetleg megsokszorozódott a feladatunk, amit úgy érzünk, hogy nem vagyunk képesek elvégezni és az elvárásoknak megfelelni. Kérjük meg ilyenkor a társunkat, hogy segítsen, de a legjobb, ha ezt megelőzendő, a társunk ajánlja fel a segítségét előre. A kijárási korlátozás nem tilalom, aki megteheti, szellőztesse ki a fejét és mozogjon a szabad levegőn. Az én időt tartsuk meg, amennyire lehetséges, és mindenkinek szüksége van a regenerálódásra, ezért próbáljunk meg csendben foglalkozni azzal, ami kikapcsol bennünket úgy, hogy azzal a másikat ne zavarjuk. Sok mindenre megtanít bennünket ez a mostani járvány okozta élethelyzet. Ahogy megyünk előre az időben, egyre inkább érezzük, hogy van mit tanulnunk a magunk és a másik ember megismerésében éppúgy, mint a békés egymás mellett élésben is.

Szerző: Szabó Csilla
Rádiós szerkesztő: Bajzát Zsuzsi